Az alapítványi gondnok, Mia Barlow gyakorlatilag ebben a múzeumban nőtt fel, akkortól, amikor az alapítvány igazgatója, Trevor Murphy és a felesége, a restaurátor Hannah nevelőszülőként őt örökbe fogadták.

Amikor pedig Hannah súlyosan megbetegszik, és Trevornak gondoskodnia kell a feleségéről, akkor Mia úgy dönt, az igazgató nyomdokaiba lép. Viszont különböző nehézségekkel kell megküzdenie. A múzeum már nem rentábilis, és valószínű be is kell zárni. Azonkívül pedig Jason Carter vitatja, hogy a nő alkalmas lenne annak vezetésére.

Mia pedig a férfit - a kalandor és kincsvadászt -, műkincs tolvajnak tartja, és ragaszkodik egy az állás betöltéséhez alkalmassági teszt elvégzéséhez.

Egy minden modern kényelmi komfortot mellőző Viktória-korabeli házban Miának és Jasonnak egy misszionárius gyűjteményét kell katalogizálniuk, és abból összehozni valamilyen kiállítási koncepciót.

Minél jobban belemerülnek az egykori világba, annál közelebb kerülnek egymáshoz. Közben kiderítik, a misszionárius titkos házasságban élt egy dél-afrikai nővel. Ez viszont nem az egyetlen érdekesség, amit a szerzetes az útjáról magával hozott.

Amikor rájön Mia és Jason, hogy a missziós a kincset elrejtette, akkor feltámad Miában is a felfedező-ösztön. Megpróbálják közösen felkutatni ezt a „kincset”. Amikor pedig már közel járnak annak rejtekhelyéhez, kiderül, valaki megelőzte őket.

Talán a házmester lehetett, akit soha nem is láttak? Vagy a fehér nő szelleme, aki állítólag a régi falakból jön elő kísérteni?

Mia viszont sokkal egyszerűbb, elfogadhatóbb magyarázatot talál. Maga Jason a tolvaj. Csalódottan és megsértve térnek haza mindketten: Jason a barátnőjéhez, Trish-hez, és Mia pedig a barátjához, Carlhoz.

Akkor viszont otthon Mia egy egészen más valósággal szembesül, az az egész előre megtervezett életét teljesen a feje tetejére állítja.