A huszadik század első felében megépített Kvassay- és Tassi-zsilip felülről és alulról is lezárta a Ráckevei-Duna-ágat, az így vált állandó vízszintű, árvizektől mentes, lassan áramló, nyugalmas, szinte tószerű folyóággá. A táj a lezárt vízfolyás következtében gyökeresen átalakult: hamarosan kiterjedt nádasok jöttek létre a mederben, ugyanakkor az ember is rohamtempóban kezdte elfoglalni és beépíteni a biztonságossá vált partokat. A sűrű lakosság és a szűk kiterjedésben megmaradt, mégis buja és vad zárványokban létező természet szorosan egymás mellett él. A beépítettség mértéke túlszárnyalta a Balatonét, ezért a természetjárók, az amatőr és sok esetben a hivatásos természetvédők is "leírták" már a csepel-sziget és a Ráckevei-Duna területét; az ilyen szemléletet hivatott cáfolni ez a kétrészes film.