"Kempelen bármennyire is tudós szeretett volna lenni - csak tudós -, tehetségéből és felismeréseiből fakadó erkölcsi kényszere mindig kifejezetten közéleti, cselekvő, ható emberré tette. S ami legalább ilyen fontos: alig akadt még egy gondolkodó - bátran mondhatjuk egész Európában -, aki minden munkájába annyira saját korát, a felvilágosodás nagyszerű korát fejezte volna ki. Ez vonatkozik már-már hírhedt sakkozógépére ugyanúgy, mint a vakírógépre, a beszélőgépre, gőzgépére, léggömbkísérleteire, a Dunát az Adriával összekötő százados úttörést jelentő víziút-tervére."- írja hőséről a háromrészes tévédráma szerzője, Kárpáthy Gyula. Már ebből a néhány utalásból is kitűnik, mennyivel nagyobb formátumú alakja volt történelmünknek Kempelen Farkas, mint amit az a kép mutat, melyet a közhiedelem róla őriz. S ha ehhez hozzávesszük, hogy mind Mária Terézia, mind pedig II. József alatt egyike volt az udvar befolyásos tanácsadóinak, aki lehetőségeit mindig népe és hazája javára használta fel, már kezd teljesebbé válni "a sakkozógépes Kempelen" portréja. Erről a gazdag életről kell a "valóságban" számot adnia elsősorban önmagának, s levonnia a tanulságot: meddig lehet együttműködni a hatalommal, anélkül, hogy fel kellene adnia elveit, egyéniségét.