Gettó, téglagyár, vasútállomás, tömegsír - ezúttal a magyarországi zsidók szomszédai emlékeznek. Mit tettek és mit tehettek volna? Mit láttak és mit akartak látni a közvetlen közelükben zajló eseményekből a második világháború végnapjaiban, Kőszegen? A Szomszédok voltak című dokumentumfilm a máról legalább annyira szól, mint a történelemről: a múlttal való szembenézés hiányát, hatvan évnyi hallgatás kísérteteit jeleníti meg.

Kőszeg festői városka, hegyek közt fekszik az osztrák határ közelében. A 150 éves zsinagóga a város közepén áll - elhanyagolva, omladozó falakkal, gaztól benőve és lelakatolva. Egy idős férfi megáll a zsinagóga előtt. "És nem újítják fel! Ezeknek annyi pénzük van és..." Hatvan évvel ezelőtt szomszédok voltak, de ma már nem élnek itt zsidók.

A város lakói - az egykori zsidóőr és az idős hölgy, aki kislánykorában ennivalót hordott be a gettóba, vagy a szemtanú, aki tizenévesen a téglagyár tőszomszédságában lakott - hasonlóképpen emlékeznek. Tisztelettel beszélnek régi szomszédaik üzleti érzékéről és állítják, hogy mindenről csak a németek tehettek.

De valóban, csak a németek...? A film nehéz - nem feltétlenül megválaszolható - kérdésekkel állítja szembe a nézőt a közemberek cselekedeteivel kapcsolatban. A város polgárai - hasonlóan a magyar társadalom nagy többségéhez - máig nem néztek igazán szembe a múlttal, nem tették föl maguknak a kérdést: Hogy engedhettük? Mit tehettünk volna?