Ismerjék meg Jo Frostot, a szuperdadust, akit a "21. század Mary Poppins"- ja ként is emlegetnek. A gyermeknevelés terminátoraként egyedülálló módon közelíti meg a problémás lurkókat. Sok kétségbeesett szülőnek nyújtott már segítséget a saját maga által kidolgozott, forradalmian új nevelési módszereivel. Senki ne szégyellje, ha esetleg példát vesz róla.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Ha igaz lenne amit leírtál akkor a gyerekeknek 1,5 évestõl tinédzser korúig, el kellett játszania az elõre megírt szerepét. Nem hiszem, hogy lenne olyan rendezõ vagy producer aki képes ilyesmit megrendezni állandóan változó családokkal. A kutyás sorozatra ez fokozottan igaz. A kutyát be lehet tanítani kunsztokra fáradságos munkával, de egyszerûen nem érné meg egy ilyen sorozathoz idomítani évente több tucat kutyát. Számomra egyszerûbb elhinni azt, hogy a világ összes gyerekénél / kutyájánaál nagyjából ugyanazok az alapvetõ törvényszerûségek mûködnek, mint azt, hogy valaki kitalál és megrendez fizetett szereplõkkel és fake szakértõvel egy ilyen sorozatot.
Persze akinek a South Park határozza meg a világnézetét annak hihetõbb az utóbbi verzió :)
Szerintem nagyon jó lehet, ha az ember megengedheti anyagilag, hogy legyen neki házvezetõnõje, meg pesztonkája, így a kisgyerekes anyuka nem lesz fáradt, kizsigerelt. Persze ettõl még nem lesz feltétlenül boldog, de azért nagy könnyebbség, ha nincsenek filléres gondok. De ez régebben sem volt és talán most sem a magyar valóság, legfeljebb nagyon szûk réteg részére.
Spock urat sajnálom a fia tragédiájáért, de ha valaki gyermekpszichológus, mi a fenének hagyja így elfajulni a feleségét? Miért engedte, hogy kizárólag az asszony nevelje a gyermekeiket? Õ is hibás volt, hogy nem lépett közbe. Olyan nincs, hogy nem megyek be éjszaka a síró gyermekemhez, mert a nejem nem engedi??!
Valóban megváltozott az élet, de Spock tanácsai egyáltalán nem marhaságok. Soha nem vennék fel dadát vagy babysitter-t, de az biztos, hogy a pihent anyuka a jó anyuka. A boldog anyuka a jó anyuka. A mi társadalmunkban, ahol a nõk dolgoznak, háztartást vezetnek és gyereket nevelnek ez nagyon ritka.
Láttam kemény arcú anyukát, aki csodálatosan fõzött minden nap, teljes állásban dolgozott, nevelte a gyerekeit, de nem volt boldog, mert semmi segítsége nem volt és szegénynek soha sem tudott lazítani. Például a strandon azért szólt rá, egy idõ után már ordítva az 5 éves kisfiára, mert az feljebb húzta a fürdõgatyát a megszokottnál és az anyuka szerint a "hónaljig felhúzott fürdõgatya hülyén néz ki". (Közben szegény kölyök egy adóvevõt erõsített a gatyára, amitõl állandóan lejjebb csúszott, ezért oldotta meg valahogy a dolgot.)
Spock azért nem brillírozott a gyereknevelésben, mert a felesége cudarul bánt a kisfiúkkal, aki késõbb valóban öngyilkos lett. Nem engedte Spock-ot közel a gyerekhez, amikor például be akart menni hozzá éjszaka, hogy megvigasztalja, mert nagyon sírt, stb. Spock nagy tragédiája volt ez, késõbb el is vált a feleségétõl és 72 éves korában lett újra szerelmes. A második házassága boldog volt, 92 éves korában halt meg.
Emlékszem, hogy amikor anya lettem (31 éve), olvasgattam a gyermekpszichiáter Benjamin Spock könyvét. Nem nagyon tetszett, fõleg az, hogy a magyar viszonyokra egyáltalán nem volt adaptálható. Pl. Vegyünk föl egy dadát a kisbabához és pihenjünk sokat, meg foglalkozzunk a nagyobb gyerekkel/gyerekekkel. Akkoriban még egy nagymamára is legfeljebb 1-2 hétig lehetett számítani a szülést követõen, dadára meg aztán végképp nem tellett az átlagembernek. A férj meg dolgozott és az évi 12-13-14 napos szabadságából próbált pár napot otthon tölteni.
Azán a fektessük le a gyerekeket (4-5-6 éveseket is) este hétkor. Valahogy ez sem volt reális, hisz az átlag anyuka-apuka kb 6-ra ért haza a munkából, még a vacsora sem készült el addig, ott volt a fürdetés, a gyerekekkel való játékról, mesékrõl nem is beszélve, ez 7-ig nem fért bele.
Aztán késõbb hallottam, hogy a nagy gyermekpszichiáter egyik gyermeke öngyilkos lett fiatalon. Szóval õ maga nem volt olyan sikeres a nevelésben. Sajnáltam, de valahol a tanácsai, a szentenciái érvényüket vesztették. Talán nem kár értük.
Na ilyen ez a szuperdada is. Valahogy semmi köze a hazai viszonyokhoz.
Nem tudnánk megkérdezni egy magyar gyermekpszichológust? Rainnsburg Jenõ már meghalt, de ott van Vekerdy Tamás, aki a Nõk Lapjában ad használható tanácsokat. De biztos vannak mások is, fiatalabbak, nõk is.
Minek nekünk a gazdag nyugati államok dadáit néznünk? Nem nekünk találták ki õket.
Hehe... most látom, hogy fél éve már leírtam ugyanezt. Nem is emlékeztem rá. :D
(most csak azért írtam, mert a tévét kapcsolgatva véletlenül belebotlottam és máris kúszott felfelé a vérnyomásom, a nõ(???) puszta látványától)
Mondd, hogy csak ironizálsz! Nem akarom elhinni, hogy valaki, a XXI. századi Európában, képes így gondolkodni...
----
Nekem errõl a mûsorról két dolog jut eszembe:
- South Park azon része, amiben Eric Cartmant próbálja megnevelni ez a szupernyanya, míg végül a pszichiátrián köt ki, mert nem bír a gyerekkel. :D
- Victoria Stilwell kutyás mûsora. Kb. annyira irritáló a fõszereplõ, mint Victoria. És (bár nem tudhatom, mert nem foglalkoztam vele) gyanítom, ennek ugyanúgy nem volt gyereke soha életében, ahogy Victoriának sincs kutyája -> hiteltelen az egész.
Hát én biztos nem gyártanék ilyen elméleteket, ha megverem a kölyköm.
De szegény kis kölyöknek - akinek a fene tudja hová lett az apja - biztos nem használna, ha meg a megmaradt egyszem szülõje is gyepálni kezdené. És igenis szüksége van a gyereknek néha arra, hogy megöleljék, hogy az anyukája biztosítsa arról, hogy szereti.
De az is igaz, hogy nekem nem lenne türelmem két álló órán át harcolni vele, hogy elvigyem az oviba, vagy lefektessem. Kb. öt perc után kapna kettõt a popójára azzal, hogy most aztán azonnal befejezi a hisztit, és csinálja, amit mondtam neki.
Tapasztalatból tudom, hogy néha a gyerekek próbálgatják a határaikat, hogy meddig mehetnek el a szülõk idegeinek tépázásában. Aztán egy-két ütés a popsira, és máris tudták, hol a határ. (persze szigorúan csak a fenékre és csak tenyérrel, fenyítõeszköz nélkül.)
A kutya-, meg a macskamama is megveri néha a kölykeit, ha "nem fogadnak szót".
Nem hiszem, hogy egy anyának órákig kell lehajtott fejjel Buddha-szoborként üldögélni a gyerekszobában, míg a gyerek belefárad a hisztibe és elalszik.
Aki szereti az õ gyerekét, megkeresi VESSZÕVEL! Nem gyûlöletbõl, hanem szeretetbõl. Elmondja nyugodtan, hogy miért fog kikapni. Majd a verés után szeretettel vigasztalja. És elmondja, hogy legközelebb is ez lesz, ha nem viselkedik megfelelõen. Ez az emberiség teljes eddigi történelmében, azaz 6000 éve bevált és ajánlott módszer. A most felnövekedõ antikrisztusi generáció (az utolsó) már nevelés nélkül növekszik fel. A termékenységi ráta a nyugati világban akkora, hogy 50 év múlva már csak nyugdíjasok lesznek, fiatalok nem. 20 év múlva az EU-ban többségben lesznek a bevándorolt, és 8.1-es termékenységi rátával rendelkezõ iszlám szavazók.
Ez a mûsor parasztvakítás. Etetik az embereket a demokratikus családmodellel, ami sosem mûködött. A családban tekintélyrendnek kell lennie. Csak ehhez nem prostituáltaknak kell alkotnia a szülõket, akik már számtalan emberrel létesítettek szexuális kapcsolatot, így személyiségükbõl alig maradt valami, így aztán nem is nagyon tudnak tovább adni semmit. Különösen, hogy a szülõk 80%-a pornófüggõ...
Sziasztok!
Esetleg valakinek meg vannak letöltve ennek a nagyszerû sorozatnak a részei?
Mert nincs mindig idõm megnézni és 3 lurkóm van és nem egy ötlet és tanács igen csak bevált nálunk is .Jó lenne ha meg lenne az egész sorozat.Köszönettel:Moncsi
Szerintem ez a mûsor önmagáért beszél. Már rengeteg részt láttam, és mindig mûködtek a szuperdada módszerei. A legcsodálatosabb szülõknek sem árt, ha tanácsokat kapnak. A mûsorban szereplõ családok elég rendezettnek tûnnek, mégis egy-két apróság miatt, rossz döntések, rossz szokások, annyira el tudnak csúszni a dolgok. Jól látszik a mûsorból, hogy apró, de tudatos változtatások nagyon eredményesek lehetnek a gyermeknevelésben. Nagyon hasznos mûsornak találom, minden családnak látnia kellene.
Hát igen, a South Parkos változat felejthetetlen. Ez viszont egy irritálóan ostoba nõszemély mûsorának tûnik. :(
Kb. az a kategória, mint a Victoria Stilwell a kutyákkal... annak meg állítólag kutyája nincs és kutyanevelési tanácsokat osztogat.
Mert mondjuk ezt tanulta.Attól hogy valaki a világra hozott egy gyereket attól még nem alapból jó szülõ.Ha ez így lenne akkor nem lenne annyi borzalmas gyermekbántalmazási és elhanyagolási eset.Mellesleg a nõgyógyászok nagy része férfi aki sosem szült vagy menstruált,akkor õk sem hitelesek??
Nekem tetszenek ezek a módszerek, bár gyerekem még nincs. Ha lesz, biztos ezzel fogok próbálkozni, aztán meglátjuk. Szerintem a pofon és ezek nem segítenek. Persze van rosszabb is, nem csak fizikailag bánthatjuk a gyereket. Lelkileg is ki lehet csinálni egy életre. Egy szülõnek az a kötelessége, hogy igyekezzen kiegyensúlyozott felnõttet nevelni.
Ha nekem lenne gyerekem, nem biztos, hogy megbírnám ütni.
Engem az anyám rendszeresen vert még általánosban (szerencsére egyre ritkultak ezek a közjátékok), és itt nem pár pofonra kell gondolni. Tanítónõ volt, és pl ha négyest kaptam (alsóban), bevitt szépen a tanári vécébe, és adj neki. Rendszerint a sírástól maszatos szemüveggel mentem vissza az osztályba. Talán ezért sem lenne szívem a saját gyerekemet megütni. Nem mindig az a legjobb megoldás.
Engem megütött az édesanyám, nem egyszer, nem kétszer, de nem is bánom. Ha, akkor nem tette volna meg, nem lennék az, aki ma vagyok. Ha azt nézzük egyedül nevelt fel engem és a nõvéremet, minimálbérbõl, lakáshitellel, nulla gyerektartásból, ahhoz képest kevésszer kaptam és akkor is joggal. Nem azért kaptam, mert stresszes volt, mert nem tudta épp a hóvégén hogy jövünk ki, hanem azért mert megérdemeltem és kész.
Tanulási nehézségéért soha nem kaptam, inkább a napi 8 óra után, amit keményen legürizett leült velem és elmagyarázta a leckét, hogy megértsem és netán meg is szeressem. Ezért hülyeség egy gyereket fenyíteni. Ezzel egyetértek én is. De valljuk be van olyan pont, ahol eljön a pofon ideje. A pofon! Nem az agyonverés!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások