Amikor a 36 éves izraeli rendező, Shahar Cohen befejezte a tanulmányait, egy jó ideig munka nélkül volt, és a 82 éves apja azzal a javaslattal állt elő, hogy készítsen filmet az ő második világháborús élményeiről. Shahar nehezen szánta rá magát, hogy elmenjen a Zsidó Brigád veterántalálkozójára, ahol az öregek elmesélték, hogyan kaptak kiképzést Líbiában, ahonnét az olasz frontra, majd a háború után Hollandiába vezényelték őket. Ám a film elkészítésére csak akkor kapott ösztönzést, amikor elmondták neki, miféle szuvenírt hagytak maguk után egyesek a holland szeretőjüknél: egy-egy kisbabát. Apa és fia autóval eredt a történelem nyomába; Izraeltől Olaszországon át Hollandiába vitt az útjuk. Így jött létre ez az archív felvételekkel megspékelt, egyszerre szórakoztató és megindító film. Az ifjabb Cohen eredetileg a potenciális féltestvérek után nyomozott volna, de végül sokkal többet talált: sikerült közelebbről megismernie azt az embert, aki gyerekként a példaképe, újabban gáncsoskodó kritikusa volt.