A régi falusi társadalomban cigányok és magyarok egymásra utaltan éltek, szükségük volt egymás tudására, mindenkinek meg volt a maga szerepe. Cigányzenészek őrizték, művelték a népzenei hagyományokat.
A Galga-menti, turai népzene ott élt Tosko, azaz Szénási Tibor ujjaiban és fejében. Kottát ugyanis nem tudott olvasni, igazi "naturista" volt, ahogyan magát jellemezte, mint a régi cigány népzenészek többsége. Fiatalsága idején még nyolc bandát tartott el a falu, muzsikáltak lagzin, bálban, keresztelőn, temetésen. Mostanság már egyre gyakrabban zenésztárs temetésén. Elfogytak a bandák, Tosko három társával maradt utolsó mohikánnak. Gyerekeik, unokáik már eldobták a hegedűt, szakmákat tanultak, diplomát szereztek. Tíz éven át gyűltek a felvételek, amíg összeállt a film. Aminek a végén, jó cigányzenész szokás szerint, Tosko hegedűjének a húrját is elvágják a ravatalánál. De tovább él tudása, tanítványai (cigányok és nem-cigányok) eltanulták repertoárját, fogásait és viszik tovább jókedvét is.