A Duna-delta már nem az a civilizációtól elzárt mocsárvilág, aminek Jókai a múlt században leírta, de a Közép-Európából érkezőknek ma is távoli és titokzatos. Elég, ha néhány percig figyeljük a Szeptemberben ezrével gyülekező rózsás gödényeket, máris megértjük, miért szorgalmazta Európa a Ceausescu-rendszer bukása után a deltát bioszféra-rezervátummá nyilvánítani. Az élővilág gazdagságán kívül a hajótemetők és irdatlan ipari üzemek is a tájhoz tartoznak. Vajon jól képzett, karatézni is tudó természetvédelmi őrökkel megálljt lehet-e parancsolni a természet pusztításának? És ami hasonlóan fontos kérdés, van-e esély a kulturális sokféleség megőrzésére? Fél tucat népet már elnyelt ez a világ. Meddig találkozhatunk még lipovánokkal, ukránokkal, törökökkel és tatárokkal a Duna-deltában?
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
feketevipera
2011 jún. 09. - 22:56:58
Komoly kérdéseket feszegetõ dokumentumfilm, amelyet érdemes megnézni. A Ceausescu-diktatúra iszonyú pusztítást végzett itt is, a természet magán viseli az õrült elmék tombolásának nyomait. Remélhetõleg azért a Duna-delta sokszínûsége nem fog elveszni, bár a mai világ nem igazán kedvez ennek.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások