A japán megszállás után Szöul Cheonggyecheon nevű negyedében kezdték el kiolvasztani a fémet a katonai felszerelések maradványaiból. Generációkkal később még mindig puszta kézzel dolgoznak itt a vasazók -- egy dzsentrifikálódó városban és korszakban, amelynek technológiája már messze túllépett rajtuk. A rendező e letűnő világnak és egykor a fémhulladék feldolgozásából élő nagyapjának állít emléket kísérleti filmjével. A fémekhez kapcsolódó álomtöredékekből és mítoszokból merítve tárja fel a harmadik világbeli modernitás titkos alkímiáját Cheonggyecheonban, ahol még mindig létezik ez a nehéz kétkezi munka. A tudatfolyam narráció, az emlékezetes archív felvételek, az érzékletes hang- és látványelemek felvetik a kérdést, vajon előre vagy hátra vitte-e a társadalmat a technológia fejlődése.