Werner Herzog ismét egy különleges és misztikus témához nyúlt, s az maga a végtelen mélykék űr. Spirituális űrutazáson vesz részt az a néző, aki érdeklődve kíséri Herzog kék űrpályáját. Az un. Galileo-misszió szereplői 5 kiváló és megszállott asztronauta, akik "Wild Blue Yonder" nevű űrkabinban élnek, s akik küldetésük során elvesznek a végtelen mély űrben. Egy un. titkos "roswelli UFO ügyön" dolgoznak, vezető asztronautájuk Brad Dourif, alien. Ez az űrutazás egy unikum, gyönyörű, eddig soha nem látott felvételekkel, az űrből, egy spirituális rendező látomása a jövőről, a csend, a hangok, a zene és az emberi érzelmek világában, s mindez tudományos-fantasztikus képzeletvilággal megáldva. Herzog külön erre filmjére komponáltatta a zenét, afrikai és francia muzsikusok próbálták megidézni és megteremteni a végtelen űr kék hang-atmoszféráját.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
Coleman
2009 aug. 13. - 10:25:08
Herzogot sokan az utolsó "látomásos" rendezõk egyikének tartják. Ez így is van és én is nagyra tartom, de ez a filmje teljesen félresikerült. Persze vannak csodálatos jelenetek, amiknél szebbeket prezentál dokumentumfilmjeiben, a történet meg... Szóval az egész egy szétesõ, inkoherens és unalmas kísérlet, ami maximum részleteiben érdekes. És többnyire semmitmondó. Egyszerûen szólva: ez a film nem mûködik szerintem. A zene meg tipikusan olyan, amilyenre sokan azt mondják, hogy nagyon eredeti, mások meg, hogy nagyon nem. Ezek után egyértelmû, hogy én melyik csoportba tartozom.
Egész érdekesnek látszik, bár valóban nehezen követhetõ - legalábbis így, hogy nem láttam az elejét.
Kár, hogy sikerült fél órával elõbb kezdeniük, így a felvétel ment a levesbe :(
Nem hiszem el, hogy tegnap este, amikor beprogramoztam a felvételt, nem tudták, hogy mûsorváltozás lesz...
Valóban egy kissé nehezen nézhetõ film. Az elején (sok) kitartás kell, amíg az itt rekedt idegen (alien) beszél, beszél, beszél..., de utána elindul végre ez a költõi és játékos áldoku. Jópofák az ûrhajós realityhez írt szövegek, a víz alatti felvételek különösek és szépek. Néha tekinthetünk úgy is a Földre, mint egy egzotikus idegen bolygóra...
Nem volt könnyû, de végignéztem. Nem nyerte el a tetszésem. A legérdekesebbnek még az az alagutas cucc tûnt, de igazából a mibenléte nem derült ki, mintha direkt rakták be volna azt az értelmetlen mondatot oda, ahol épp a megmagyarázása következett volna. Majd kijegyzetelem a felvételrõl...
Nem tudom Herzog papa mit szívhatott, hogy ilyen víziói támadtak, de ütõs anyag lehetett, az biztos.
A felvételek külön-külön egész jók, a NASA és a jég alatti vízi is (az egyenesen gyönyörû), de ezzel a történettel összefogva, hááát... párszor majdnem elröhögtem magam. Értem én hogy alacsony költségvetésû, na de ennyire?
Ha viszont úgy veszem, hogy néhány Artur C. Clarke és Isaac Asimov könyv elolvasása, és néhány napi Discovery Channel nézés hatására próbált minimalista eszközökkel gondolkodásra késztetni minket az Ember-Föld-Világûr kapcsolatán keresztül az emberiség jövõjérõl, akkor nem is sikerült olyan rosszul.
Hihi.. A párbaj meg valószínûleg úgy készült, hogy Spielberg papa reggel gondolt egyet és a kávéra szánt apróból inkább megcsinálta azt.
Oké, neked nem tetszett. Csak azt akartam mondani, apróból is lehet nagyon nagyot csinálni.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások