Az aktuális rész ismertetője: A Boden-tó smaragdos zöld színét a benne élő vizinövényeknek köszönheti. Éppen ezért 30 különböző halfajta lubickol és él Európa harmadik legnagyobb édesvizű tavában. A tél végén minden nyugodtnak tűnik az Ausztriát, Németországot és Svájcot összekötő Boden-tó partján. Több tízezer seregély tűnik elő a magasból, az észak-európai fészkelő helyeikre tartanak. Út- közben szükségük van egy biztonságos pihenőhelyre. Az alkony beálltával összegyűlnek a tóparti nádasban. A fehér gólya ugyan Afrikában telelt, most azonban itt van, és éhes. Sok táplálékot talál a Boden-tó körüli réteken. Kedvenc eledele a béka. Tavasszal a békák násza zajlik. A szárcsák fészekanyaggal kedveskednek, az üstökösrécék lassan már elmennek. A dankasirály csodásan néz ki. Nyáron viszont elveszíti a fekete csuklyáját. Vízbőség van. Most, hogy a hó elolvadt a hegyekben, a Boden-tó vízszintje másfél métert emelkedett. A nádasok ott nőnek, ahol a Rajna beleömlik a tóba. A Boden-tó természetvédelmi terület, és a vándormadarak pihenőhelye. A dankasirályok egész évben megtalálhatók itt. A tó egyedülállóan kellemes éghajlata és a tavat körülölelő hegyek, a páratlan panoráma még Hermann Hesse szívét is rabul ejtette. Hesse egy Zeppelin-utazás nyomán a következőket vetette papírra: "Láttuk a tavat csendesen övező közeli és távoli városokat. Föntről a tó emberléptékűnek tűnt, lenyűgözött a táj változatossága: a tagolt partvonal és a hegyek lejtői a magas hegyvonulatokkal. Feltárult előttem az évek óta jól ismert táj meglepően egyszerű szerkezete; mint amikor a diák hosszú, fáradságos munka után hirtelen megérti a tananyag szerkezetét és összefüggéseit."