Az aktuális rész ismertetője: A korábban a Graveyarddal és a Kadavarral is turnézó, valamint az összes meghatározó finn és dán fesztiválon fellépő banda akik a méltán patinás Eurosonicon is képviselték tavaly hazájukat jammelős, ám épp emiatt folyamatosan változó hangzása teljesen beszippantó sámáni ritmusokra, vibráló gitártémákra, szaxofonos közjátékokra és a pszichedelikus rock lebegtetésére épít. Ebben a kábult összjátékban pedig épp az arányok folyamatos változása az, ami megadja a kellő lüktetést az áthangolódáshoz: a Death Hawks zenéje megteremti a saját atmoszféráját, és mindezt olyan játékos könnyedségből teszi, hogy lényegében tényleg hipnotizálják hallgatóságukat, és így csábítják azt vissza a hetvenes évek buja fülledtségébe. A zenekar eddig két nagylemezt jelentetett meg, és a tavaly napvilágot látó, nemes egyszerűséggel a banda nevét magán viselő anyag még a korábbi határtalan örömzenélés lehetőségeit is kitágította: a népszerű finn vendégzenészek közreműködésével rögzített anyagon a lehető legkoherensebb formában sikerült megteremteni azt a hangulatot, hogy a lemez hangfolyamként tartson az első hangtól az utolsóig, és ezt az élményt semmi sem tudja megtörni. Ezt mi sem igazolja jobban, minthogy a lemeznek köszönhetően a zenekar idén megnyerte az épp most tízéves Femmagaala legjobb zenekarának járó díját, ami a finn alternatív zenei élet legpatinásabb elismerése ezzel is bizonyítva Európa felé, hogy a pszichedelikus rock nem állt meg a The Doorsnál és a Hawkwindnél.