VIGYÁZAT: cikkünkben elkerülhetetlenül elspoilerezzük a szóba kerülő sorozatok későbbi évadainak történéseit. Olvass tovább a saját felelősségedre!

1. Jaime Lannister - Trónok harca

A legszexibb Lannister (Nikolaj Coster-Waldau) azzal kezdte trónok harcás karrierjét, hogy rögtön az első epizód elején kicsűrte a kis Brant (Isaac Hempstead-Wright) Deres tornyának ablakán. A nem túl szép bemutatkozás után a pökhendi, gyíkarcú karakter még két évadon keresztül terrorizálta a Stark családot a csatatéren, és azon kívül is. Nem, kedves Jaime, soha nem feledjük szegény Jory Casselt!

A karakter azonban a harmadik évadtól kezdve egyre pozitívabb színben tűnt fel a nézők számára: ehhez elsősorban az kellett, hogy megismerje és megkedvelje az őt fogvatartó Brienne-t (Gwendoline Christie), de az sem ártott, hogy ekkor a kardforgató kezét is lecsapták, amelynek következtében érthető módon visszavett némileg az arcából. Ezután Jaime szépen lépegetett tovább a jó irányba: az utolsó évad egy jobban sikerült jelenetében még Brannel is átbeszélte a dolgait. Ezek után viszont sokak számára csalódás volt, hogy a fináléra már nem maradt Brienne mellett. Inkább sutba dobta lovagias énjét, és sietett meghalni nővére-szeretője, Cersei karjaiban. Többet érdemelt volna a karakter az íróktól? Lehet, de a végtől függetlenül Jaime az egész sorozat egyik legemlékezetesebb szereplője marad.

2. Walter White - Breaking Bad

Nagyjából az egész Breaking Bad arról szólt, hogy Walter (Bryan Cranston) tisztes családapából egyre negatívabb irányba devalválódik, míg szívtelen drogbáró nem lesz. A sorozat utolsó részeiben – ami filmen valószínűleg a játékidő aránylag nagyobb szeletét kitevő third actnek felelne meg – azonban minden irányból visszanyal a fagyija, rejtőzködésre és némi önvizsgálatra kényszerítve őt.

Így érkezünk el a sorozat fináléjához, amely a lassan, kimérten építkező előzmények után akár egy reménnyel teli, de végső soron hamis álomjelenet-sorozatnak is beillene. Walter nagy léptekkel, magabiztosan tér vissza Albuquerque-be, ezúttal már a jó ügyért küzdve: az egyórás rész során olyan közel kerül a megváltáshoz, amennyire emberileg lehetséges számára ezen a ponton. Nemcsak megmenti Jesse-t (Aaron Paul), de még egy háznyi nácit is meglehetősen kreatív módon irt ki. A lázálom persze Walter halálával ér véget: egyrészt kiderül, hogy innen már minden jószándék ellenére sincs visszaút számára, másrészt pedig azt kapja, amitől rettegve anno belefogott a drogbizniszbe. Micsoda szintézis.

3. Jamie Tartt - Ted Lasso

Ha felcsapunk egy szótárat az “ütnivaló” kifejezésnél, simán láthatnánk magyarázatképp Jamie Tartt (Phil Dunster) arcát. Jamie a sorozat elején a létező legtipikusabb üresfejű szépfiú focista karakterét hozta: nagyképű, balhés, önző, mélyen buta emberként ismertük meg az AFC Richmond sztárját. 

Ahogy teltek-múltak az epizódok, Jamie-t nagy nehezen sikerült rákényszerítenie az életnek (az íróknak) arra, hogy némileg átgondolja az életét. Karrierje és párkapcsolata sem úgy alakult, ahogy szerette volna, és szép lassan elkezdte belátni, hogy még ő is tanulhat valamit a mélyen érző, nevetségesen pozitív attitűdöt lobogtató Lassótól (Jason Sudeikis). A dolgok jelenlegi állása szerint Jamie csodák csodájára már egy kevésbé önző csapatjátékos, aki nemcsak az edzővel, hanem régi nagy riválisával, Roy Kenttel (Brett Goldstein) is képes volt nagyjából kibékülni – mondjuk a saját apjának meg jól bemosott egyet. Még bőven messze van a lelki egyensúlytól, de az irány jó.

4. Negan - The Walking Dead

A kései évadokra már bőven leeresztett a The Walking Dead, Negan (Jeffrey Dean Morgan) bemutatkozása mégis tévétörténeti jelentőségűre sikerült: azt, hogy jó, vagy rossz értelemben, máig nem sikerült eldönteni. A karakter gyilkolászásához kapcsolódó hírhedt cliffhanger sokakat akasztott ki, azonban a kezdeti sokk után nem volt nehéz teljesen rákattanni a szereplőre, valamint viselt dolgaira.

A vérszomjas bandavezérnek mindössze hét év börtönre volt szüksége ahhoz, hogy elinduljon a rehabilitáció útján. Ez sok kalamajka után sikerült is neki: családot alapított, őszintén megbánta korábbi tetteit, és még legnagyobb haragosával, Maggie-vel is képes volt elásni a csatabárdot – holott erre inkább a Glennt gyászoló nő részéről volt szükség természetfeletti jóindulatra. A sorozat végére pedig már annyira népszerű és szeretett karakter lett, hogy az alkotók saját spinoffot is adtak neki.

5. Steve Harrington - Stranger Things

Steve-nek (Joe Keery) a Stranger Things első évadában az a hálátlan szerep jutott, hogy egy személyben testesítse meg az összes nyolcvanas évekbeli gimis menőcsávó-klisét. Aztán szép lassan kiderült a misztikus sorozatban, hogy Steve gonoszkodásai egészen apróak az Upside Downból érkező démonok meglehetősen negatív attitűdjéhez képest.

Opció lett volna a készítők számára, hogy egész egyszerűen kinyírják az egyre kevesebb fenyegetést jelentő karaktert. Ám mivel Keeryt annyira megszerették a rajongók, inkább úgy döntöttek, hogy rehabilitálják őt, hogy a sorozat későbbi évadaiban már azért is aggódhassunk miatta, mert megszerettük karakterként, és nem szimplán azért, mert annyira cuki srác.

6. Zuko - Avatár: Aang legendája

Kevés olyan népszerű redemption arcot találni a tévétörténetben, mint Zuko történetét az Avatár című animében. A sebhelyes arcú, gonosz herceg nem kevesebbet tesz meg a jó ügyért, mint ellene megy saját családjának, hogy a főszereplő Aang mentora és jóbarátja lehessen.

A karakter színeváltozását az animációs sorozat meglepő mélységgel és intenzitással kezelte. Számos olyan pont akadt, amikor Zuko történetszáláról azt lehetett mondani: “egy animének sincs joga arra, hogy ilyen jó legyen”. Mégis, az Avatár minden más erényével együtt képes volt arra, hogy századunk egyik legemlékezetesebb gonosz-jó karakterívét tegye le az asztalra. Gyerekeknek való, na persze.

7. Michael - A jó hely

Michael gyengesége gonosz, intrikus démonként pont a karakter erősségévé vált Michael Schur földöntúli sitcomjának végére. A kínzási képességeit befeszülve bizonyítani vágyó rohadékot egy picit túlságosan is elbűvölték az apró emberi hülyeségek, így elkerülhetetlen volt, hogy egy idő után átálljon az eredetileg általa kínzottak oldalára. 

A főszereplő Eleonor (Kristen Bell), valamint szedett-vedett társasága pont annyi esendőséget zúdított a démonra, hogy az gyökeres hátraarcot vegyen, és a későbbi évadok során már aktívan segítse emberi barátai küzdelmét a megváltásért. Végül ő is megkapta a jutalmát: emberré válhatott, a sorozat utolsó jelenetében pedig tiszta, gyermeki szívvel örvendezett a postásnak, és már egyáltalán nem érdekelte, mi vár rá a túlvilágon halála után. Take it sleazy, nagyfiú.