Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Nagyjából egyetértünk.
Változó színvonalon a ripacskodás határvidékén munkálkodnak, de összeségében inkább még a jó oldalon.
"Magas kultúra/humor", színészi/énekesi képzettség hiánya, stb. ide vagy oda, szinte mindig görbetükröt tartanak a nézõ elé.
A kocsmai jelenetek, magyar turisták külföldön, taxisok, a "mesteremberek" vagy a vállalkozók "világa", stb. nagyon is ismerõs mindenkinek.
Ez nem proliság kérdése, hanem a magyar "valóság". Ilyenek (is) vagyunk. Sajnos.
P.S.: Pozitívum, hogy egy-két kivételtõl eltekintve gyakorlatilag politikamentesek a mûsoraik.
A vélemények alapján úgy tûnik, hogy most érkeztünk el oda, amikor is e jeles team csillaga leáldozott, és hogy a magyar közönség nagy része beléjük fáradt, amúgy jó magyarosan fogalmazva. Mostanában este idõnként nézem a mûsorukat, ha úgy jön ki a lépés, mert a könnyed téma sosem jön rosszul, és a többi szintén színvonalmentes mûsor között õk még elmennek valamelyest, mivel a régi dolgokat ismétlik.
Intelligencia színvonaluk és erkölcsi felfogásuk elõtt nem igazán tudok leborulni, ez való igaz, de a tagok összetétele, tehetsége és szerethetõsége sem azonos. Az Ambrus Zoli és az Uszkó Laci sokoldalú, tehetséges, széles skálán jól használható emberek, kedvelhetõek is akár.S bár nem kedvelem, de sokoldalú és tehetséges a Sipos is. Mármint a szélesszájú kisbéka Sipos. Varga Györgyöt és Papp Ferencet viszont ki nem állhatom, annyira taszítóak, olyan végtelenül tehetségtelen, fantáziátlan és pökhendi stílusú lények, hogy falra lehet mászni tõlük.
Voltak jó, és jobb alakításaik és mûsoraik, pl. a Cserháti Horváth Porche paródia, vagy az Ovisokk, stb, és egy bizonyos réteget gondolom most is jól elszórakoztatnak. De nem tudnak örökérvényû, évtizedeken át kitartó kultúrális témakörben is említhetõ, maradandó értéket produkálni. Komikus kategóriában egyébként is nehéz, mert minden évszázadban születik talán egy vagy két olyan ember, aki szimbolikus ikonná tud válni. Szerintem mindenki elõtt evidens, hogy a magyar kabaréban ki az az egy, vagy maximum két ember, aki ezt a szintet elérte.Mert több nincs.Akinek ugyanis elakad a nyelve, és kínosan figyeled, hogy jaj Istenem, nehogy belesüljön a poénba, az nem humorista klasszis. A giccsgyártók sem azok.
És Mirigyék sem.Amolyan nem tehetségtelen, de jócskán felejthetõ mesteremberek inkább, akik jól megélnek abból, amit csinálnak. Üzlet, népszerûség,nem mûvészet. És valóban kicsit sok a nõimitátorkodás, ami egy idõ után rendkívül unalmas és egysíkú.
A komikus mûfaj számomra nagyon érzékeny terület, a legnehezebb, legnépszerûbb, de ugyanakkor legsérülékenyebb, leginkább giccsesíthetõ téma. Nagyon kell vigyázni rá, hogy érték maradhasson, mert jó kezekben nagyon nagy érték.És ez a legnehezebb feladat. Aki jó bohóc, az elõtt le a kalappal, mert a világ legnehezebb dolgát mûveli-jól.
Igénytelen proliknak kiváló, a paródiák gusztustalanok, normális nõkép nem létezik a fejükben. Szánalmas, h ebben az országban ilyen tehetségtelen senkikre igény van, ezeknek az utcát kéne söpörni.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások