Az aktuális rész ismertetője: Kőhalomtól nyugatra a Segesvárt és Fogarast összekötő útnak pontosan a közepén helyezkedik el az 1970-ben még csak saját gépjárművel megközelíthető Szászfehéregyháza. Itt található a jó állapotban megmaradt, legfestőibb, és kicsinyke mérete ellenére leghatalmasabb szász erődtemplom, mely egy igen ritka 13. századi román stílusú csarnoktemplomot zár magába. A helység félreeső fekvése magyarázatul szolgál arra, hogy miért csak viszonylag későn olvashatjuk nevét az oklevelekben. A kerci ciszterci apátság birtokainak számbavételekor 1322-ben találkozhatunk először Mese község nevével. Az apátság fennhatósága alá tartozó községként Mesét adófizetésre kötelezték egészen 1474-ig, mikor az apátság megszűnt. A 14. század közepén, a község északkeleti magaslatán, durva homokkőre egy kisebb koragótikus csarnoktemplomot építettek, nyugati oldalán ötszintes toronnyal. A 15. század végén egy 5 méter magas, szabálytalan alakzatú körfalat emeltek a templom köré homok- és terméskőből. Délkeleten és délnyugatom egy-egy háromszintes, a homlokzatán lőréssel, szuroköntővel felszerelt, félnyeregtetős védőtorony erősítette a várat.

A műsor ismertetése: Erdély történetében kis lélekszámuk ellenére jelentős szerepet töltöttek be a szászok, akiket a XII-XIII. századtól telepítettek be a Német-római Birodalomból, elsősorban védelmi szempontból. A szász erődtemplomokból mintegy száz található Erdély-szerte. A lakosság a templom erőddé alakításával védekezett a támadások ellen. Úgy építették, hogy a falu egész lakossága, menteni kívánt javaival együtt elférjen a falak mögött. A szászok építette erődtemplomok ma már védett műemlékek. Közülük mutatja be a legértékesebbeket az öt részes sorozat.