AGNES DENES /New York/ Ludwig Múzeum

A Niagara mennydörgése, ahol Mahler így szólt: "Végre Fortisszimó!", de most a vízfüggöny
mögött, asztallapnyi kiszögellésen egy Hölgy kucorog. Rajzol, ír, fényképez, eszik, iszik, al-
szik is, ha félelmében bír: a sziklapárkány bármelyik pillanatban leszakadhat... 8 nap - 8 éj,
elõtte rizst ültet, fákat láncol össze, oda temeti verseit - ez a performansz teszi ismertté
Agnes Denes-t, aki a szikla s a mûvészeti élet peremérõl azonnal az érdeklõdés középpont-
jába kerül. Addigi rajzai magasfokú stilizációs érzéket, érett absztrakciós vénát mutattak, a
tömegek viselkedését pedig madárrajok röptén keresztül tanulmányozta, míg át nem tért a
minket sokkal inkább reprezentáló birkanyájakra. "Mit gondol egy mammutfenyõ? Mekkora
az intelligencia hátránya az ösztönökkel szemben?"- megnyilatkozásai mindig elmélyült gon-
dolati hátteret sejtetnek, melyeket késõbb az enciklopédikus igényû "A por könyve" foglal
össze. A Manhattan szemétdombnak használt kikötõi csücskén búzamezõt telepít, a World
Trade Center akkor még álló tornyai alatt, háttérben a Szabadság-szoborral, szánt, vet és
megrökönyödött, vagy éppen a váratlan boldogságtól síró emberek elõtt aratja le a félton-
nányi termést. Visszaalakítani a meggyalázott természeti környezetet, ez a szándéka, amely
/számunkra/ meglepõ módon, visszhangra talál a hivatalos szervekben is! Berkeley városá-
nak szeméttelepébõl több szigetbõl álló óriás-parkot alakít, édes- és sósvízû tavakkal, vadvi-
rágos rétekkel, vadas erdõkkel, tengerben álló szobrokkal, amelyek az ár-apály hatására
változtatják alakjukat: varázslat!!! Mert szerinte a kommunikáció legfõbb eszköze a mûvészi
látomás, ezt igazolja a rozzant gerendákból ácsolt, de belül ûrhajós navigációval felszerelt
"Noé bárkája" is, amely hulladéktelepen horgonyoz, ha beszállunk, zümmög, pöfög és imbo-
lyog, de sohasem indul el: szemétbe rekedt exodus... Mégis megmenekülhetünk: Göringen
és Amsterdam között ahol a Védvonal komor bástyái sorjáznak a vízzel elárasztandó terület
mentén, gigászi méretekben ismétlõdik a berkely-i vadvízország, turisták, csónakozók, kor-
csolyázók több balatonnyi gyermek-felnõttparadicsoma. Az erõdökben múzeum, látványtár,
étterem, játékkert, a gátakkal védett tavakban halak, madarak: flamand életkép télen-nyá-
ron. Az erdõk Amsterdamig érnek, a lápok, mocsarak az országutakat szegélyezik, a hábo-
rú nyomvonalán szélmalmok és szélerõmûvek váltakoznak. Huszonöt Éves Terv: 6 évnyi már
magvalósult! Finnországban pedig ott magasodik a Pascal tökéletes valószínûségû piramisát
formázó Hegy, 11 000, tizenegyezer! spirálisan ültetett fenyõvel, a rajzokon meg láthatóak
jövõbeli, 12-24-36 éves látképei. Matematikai képletek vizualizálódnak a piramis-sorozat áb-
ráin, törpesüveget avagy elektromos ráját utánozva, de a fõ mû az Emberi Piramis, amely a
Tudás és a Lét paradoxonát fejezi ki. A 36 000 ember egyenként individiuális Létezés, de
itt az entitások sok pusztán számkomponensek a Tudás geometriájában.
Agnes Denes mindent tud, mindent lát és mindent akar, a XXI.század olyan Leonardo-ja,
aki meg is tudja valósítani éber álmait, melyekben igazi mûvészként képes "megjeleníteni a
láthatatlant". A legnagyobb kisbetûs költõt, e.e.cummings-ot idézi:
köszönöm Isten a növények zöld lehelletét az égbolt kék álmát
...és mindent ami természetes végtelen és IGEN