Minden az apukájával kezdődött, aki zenével töltötte meg a házat, miközben a kis Alfie lelkesen dobolt mindenen, ami a kezébe került. Nyolcévesen már a nővére játékmikrofonját és egy régi laptopot használva felvette első demóját. Mindeközben az iskolában azonban különcnek érezte magát, hiszen míg az összes fiú focizott, ő inkább csellóórákra járt. Ezt követte a dobolás, az apja gitárján való játszás, a billentyűs hangszerek, a mandolin, a basszusgitár, a szitár, a szájharmonika, majd a szintetizátorok…

„Az egyik ok, amiért mindezt megtanultam, az volt, hogy mindent magam játszhassak és producerkedhessek" - magyarázza. "Teljes kontrollt kellett gyakorolnom az első EP-m felett. Csak látni akartam, hogy össze tudok-e rakni mindent úgy, hogy jól szóljon."

Ez határozottan sikerült neki és első, 2018-ban kiadott Like An Animal című EP-je már egyenesen Kevin Parker és Mac De Marco tehetségét idézi. A lemezt a Chess Club Records adta ki. A fiatal Templeman azonban dalszövegeiben sem próbálja titkolni korát, dalai a vizsgadrukkról, a mindent elsöprő szerelemről vagy éppen a kivülállóság érzéséről szólnak.

A Like An Animal-t két EP, a Sunday Morning Cereal és a Don’t Go Wasting Time követték, tavaly pedig az eddigi legjobb felvételének tartott Happiness in Liquid Formmal nőtt a diszkográfiája, amely már a több milliós lejátszásnál jár és sokat dicsérte az NME és a The Guardian is.