Költő, író, műfordító, polgári családban nevelkedett. A fasori evangélikus gimnáziumban érettségizett, a bécsi, a berlini és a grazi egyetemen tanult. 1934-től jelentek meg Villon átköltései a budapesti liberális napilap, a Magyar Hírlap hasábjain. A következő évben megjelent verseskötete, a Pompeji strázsán. 1938-ban elhagyta Magyarországot. Zsidó származása és politika nézetei miatt egyaránt ellehetetlenült, és sokakkal ellentétben ő nagyon hamar megértette, hogy merre tartanak az események. A történelem sajnos őt igazolta, itthon maradt húgát a Dunába lőtték, a Villon-balladákat könyvmáglyán égették el a nyilasok.

Emigrációjának első állomáshelye Párizs, majd az Egyesült Államok volt, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és lapszerkesztőjeként tevékenykedett. Három évig az amerikai hadseregben szolgált. 1946-ban hazatért, a Népszava munkatársa lett. 1949-ben hamis vádakkal elítélték, és három évre a recski büntetőtáborba zárták. A Recsken írt versei először Münchenben jelentek meg 1983-ban, Börtönversek 1949-1952 címen. Szabadulása után fordításokból élt. 1956-ban Nyugatra menekült. Londonban telepedett le, ahol 1957-től az Irodalmi Újságot szerkesztette.

Londoni tartózkodása alatt 1960-61-ben angolul írta a Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi visszaemlékezéseit, mely az 1962-es Londoni kiadás után magyarul először 1987-ben az AB Független Kiadónál jelent meg kalózkiadásban. 1963-1967 között Firenzében, majd Máltán élt. 1967-ben Torontóba költözött. 1980-ban, New York-ban jelentek meg összegyűjtött versei. 1988 novemberében újra hazatelepült. Művei a rendszerváltás után végre legálisan is megjelenhettek. A 90-es években több új verseskötete és számos fordításkötete is megjelent. 1994-ben megkapta a Kossuth Díjat. Pokolbeli napjaim után címen 2000-ben látott napvilágot önéletrajzi visszaemlékezéseinek folytatása. Faludy György 2002 nyarán feleségül vette Kovács Fanny költőnőt.