Gellér B. István

Munkácsy-díjas képzőművész.

1971-ben végzett a Janus Pannonius Tanárképző Főiskolán. A főiskola mellett Martyn Ferencnél tanult.

1973: Medaglia Degli Amici del Pomero di Rho; 1978: a zágrábi G. Moderna díja a Nemzetközi Rajzbiennálén, Rijeka; 1980: a rijekai Építészeti Intézet díja a Nemzetközi Rajzbiennálén, Rijeka; 1982: a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület díja a Hagyomány I. tárlaton, Budapest; 1987: a francia Kulturális Minisztérium ösztöndíja; Szakszervezetek Országos Tanácsa-díj a Baranya megyei Tárlaton, Pécs; 1988: Grand Diploma for Graphic Art a tuzlai Nemzetközi Rajzbiennálén; 1989: a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége díja a Dunántúli Tárlaton; Szakszervezetek Országos Tanácsa-díj a Baranya megyei Tárlaton, Pécs; 1990: a Soros Alapítvány díja; Grand Diploma for Drawing a tuzlai Nemzetközi Rajzbiennálén; 1991: az Eötvös Alapítvány díja; római Magyar Akadémia; Martyn-ösztöndíj; 1993: a XIII. Országos Kisplasztikai Biennálé II. díja, Pécs; 1995: Salzburg Stadtatelier ösztöndíja; 1997: a III. Praha Graphic Triennále bronzérme; 1999: Munkácsy-díj; 2009: a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetés. Pécsen él.

A Művészeti Szakiskola tanára. 1968 óta állítja ki műveit. Az 1970-es években született alkotásai geometrikus, neokonstruktivista szemléletű, ritmikus, forma- és színviszonylatokkal foglalkozó grafikai lapok, festmények, kerámiaszobrok és installációk. 1978-tól eltávolodik a személytelen művészi gondolkodásmódtól. Egyéni mitológiát teremt, egy nem létező ősi kultúra, a Növekvő Város archeológiai feltárása, néprajzi, kultúrtörténeti feldolgozása által. A kvázi-feltárás során a művész, illetve régész alteregója megteremti a Város archaikus társadalmának írásbeliségét, szokásait, kultuszait. A feltárás eredményeit installációkban, fotón, videón dokumentálja, a megfejtett szövegeket közzéteszi.