Festőművész. 1926-tól a KUT kiállítója, aki nagybányai, budapesti, párizsi, később szentendrei működése mellett kiemelten fontosnak tartotta a tárlatokat. Művészete egészén a francia iskolázottság hagyott maradandó nyomot. A Kékruhás nő azon képei közé tartozik, amelynek születésénél - a férjével, Perlrott Csaba Vilmossal együtt Párizsban töltött évek - tanulságait saját optikáján szűri keresztül, ám az École de Paris szellemében. Az 1930 körüli periódus pályájának egyik igen értékes és termékeny része. Ekkor készült portréi a műfajon belül az életmű legjobb darabjai közé tartoznak. Gráber Margit művészi víziója nőies, gyengéd realizmussal átszőtt, ember- és természetközpontú világ. A Kékruhás nő című portré árnyalt, színekben gazdag, szorosan összefogott kompozíció. Kissé nyújtott alak, akit érzékeny festői látásmóddal ábrázol a művész: a nő némileg érdeklődve tekint ránk a vászonról, ugyanakkor valami türelmes kivárás is van a tekintetében. Élénk és dekoratív háttámlájú széken ül, mögötte könyvekkel, gyümölcsöstállal rakott asztal: mind a művész élénk festésmódjának kellékei. A sötétkék ruha, a kissé geometrikusan elvágott fények az arcon megértővé teszik a szemlélőt, és vonzóvá a modellt. A humánusan gondolkodó festő művészete nyomán képei ember-mivoltunkra figyelmeztetnek, mélyebb összefüggéseket éreztetnek meg. Benedek Katalin művészettörténész