Alap- és középfokú tanulmányait a fővárosban végezte. 1941-ben érettségizett a fasori Evangélikus Gimnáziumban. Még ebben az évben vették fel a budapesti József Nádor Műegyetem építészmérnöki karára. 1944-től, tanulmányaival párhuzamosan az újkori építészeti tanszéken dr. Friedrich Lóránt mellett lehetett tanársegéd. Építész tanulmányait a háború megszakította – társaival együtt – 1944-ben Németországba evakuáltak. A háború vége Dániában érte, ahol saját képeinek eladásából tudta megélhetését biztosítani. A Svenska Institut több hetes tanulmányútra hívta Svédországba, ahol hosszabb időt töltött el. Itt számos képmegrendelésének tett eleget, miközben Várhelyi György építész munkatársaként részt vett építészeti pályázatokon. Koppenhágába visszatérve Ole Falkentorp építész irodájában dolgozott. 1947-ben – több társával együtt – visszatért Magyarországra és befejezte Műegyetemi tanulmányait, miközben a rajzi tanszéken Bardon Alfréd egyetemi tanár tanársegédjeként dolgozott. Szigorlati tervét – Üdülőszálló a Mecsekben – Kotsis Iván tanszékén készítette el. 1948-ban Janáky István hívására ment az Építéstudományi Intézetbe, majd annak osztódása után a Magasépítési Tervező Intézet (MATI) középület-tervező részlegébe került. Itt vett részt Id. Janáky munkatársaként a Hódmezővásárhelyi Petőfi Kultúrházat tervezésében 1948-ban, melynek csak az első üteme, a művelődési ház valósult meg. Még ugyanabban az évben részt vett a Műszaki Egyetem Stoczek utcai épületének, a Népstadion vázlattervének és a Szent László kórház pályatervének tervezésében is. 1949 októberében a MATI, Középülettervező Iroda néven önálló tervezőintézetté alakult. Jánossy továbbra is Janáky műtermében dolgozott, ahol a Miskolci Nehézipari Egyetem tervezésében működött közre. A kollégiumi épület már önálló munkája volt mely 1950-51-es évben meg is valósult. 1953-1954 között a MÉSZ Mesteriskola hallgatója, mestere Weiner Tibor volt. 1955-ben tervezte a Gödöllői Agrártudományi Egyetem – ma már használaton kívüli – víztornyát (Czebe Istvánnal). 1957 utáni időszakban alkotta a Római parton a Sport csónakházat (1958-59), a Lídó szálló és csónakház együttesét (1959-62), a Salgótarjáni Karancs Szállót (1959-63) és a budai várban a Tóth Árpád sétányon felépült lakóházat (1961-63). 1962-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán, a szilikátipari tanszéken építészeti és formatani előadásokat tartott. 1963-ban átmenetileg elhagyta a KÖZTI-t és 1966-ig a Budapesti Városépítési Tervező Intézetben (BUVÁTI) egy komplex osztályt vezetve dolgozott. Ebben az időben készült – a KÖZTI-ben elkezdett – Kazincbarcikai kórház (1962-69) és a Budatest II. Gyorskocsi utca 22-24. sz. lakóház (1966-69) 1966-ban visszatért a KÖZTI-be, ahol a vári irodában csoportvezetőként tervezett 1985-ig, nyugdíjazásáig. 1970-től egészen 1988-ig mesterként működött a FÉK-ben, majd a MÉSZ Mesteriskolájában. 1975-ben tervezi Makrisz Agamemnon szobrászművésszel a Pécsi felszabadulási emlékművet. Ezen időszak legmarkánsabb és legjobb alkotása a Budatest I. Szentháromság téri diplomata ház. A KÖZTI-ben nyugdíjazása előtti utolsó munkája az ELTE TTK lágymányosi tömbjének meghívásos pályázata. A pályázati terv alapján 1984-85-ben elkészültek a kémiai tanszék épületének engedélyezési és kiviteli tervei. Az épület 1985-88 között valósult meg (a tervet Jánossy – Mányi jegyezte). A nyolcvanas években dr. Meggyesi Tamással Esztergom történeti városmagjának rekonstrukciós tervein munkálkodott. Nyugdíjazása után egyetemi tanárként tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán.