Szobrász, művészeti akciók kezdeményezője. A nemzetközi színtéren leginkább, mint a vidéki otthon esztétikumának hírnöke ismert. Munkáiban, a hétköznapi tevékenységek művészeti szintre emelése következtében, a valóság és a művészet közötti határ elmosódik. Akcióit a sokféleség és a cselekvés hiánya jellemzi, mint például a krumplihámozás egy galériában (Krumplihámozás, 2001), vagy absztrakt fogalmak felolvasása legelő teheneknek (Unista tájkép, 2007), vagy egy meglehetősen női foglalatosság eredményeképp született kötött és horgolt munkái, a kommunista időkben épített panelházakat ábrázoló rajzai és szobrai. A horgolás, söprögetés, kertgondozás, köztéri halastavak, madáretetők építése, vagy sárkányeregetés olyan tevékenységek, melyek közvetlenül nem kapcsolódnak a művészethez, sokkal inkább a mindennapi élethez, olyan tennivalókhoz, amik egy letűnt kor emlékét idézik. Wójcik koncepciója a mindennapok cselekvéseit a művészet rangjára emeli, másrészt megfosztja a művészet fogalmát elitista jellegétől.