Kántor Lajos 1949 és 1954 között volt a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke, ahol Hincz Gyula, Domanovszky Endre, Bernáth Aurél, Barcsay Jenő voltak a mesterei. 1958-tól 1964-ig a Hatok nevű művészcsoport tagja. 1968-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt; 1972-ben Munkácsy-díjjal ismerték el munkásságát. 1973-ban a Fővárosi Tanács nagydíját, 1975-ben pedig a Művészeti Alap díját kapja. 1991 óta a Magyar Szépmíves Társaság tagja. 1962-ben Lengyelországban, míg 1976-ban Franciaországban járt tanulmányúton. Budapesten él.
Dekoratív hangoltságú, konstruktív képszerkezetei szimbólumokká tömörítik a látványt, bennük az élet humanista értékei, a technikai civilizáció romboló hatását ellensúlyozó emberi tudatosság mellett tesz hitet.