Grafikus, textilművész.

1963-1967, Magyar Iparművészeti Főiskola, mesterei: Göllner Miklós, Vén Emil, Modok Mária. 1984: Művelődésügyi Minisztérium Nívódíja; 1992: a 12. Magyar Textilbiennálé (Fal- és Tértextil Biennálé) fődíja; a Magyar Hitelbank féléves ösztöndíja; 1993: Ferenczy Noémi-díj; 2000: Tavaszi Tárlat fődíja, Kecskemét.

Bensőséges, zárt világ grafikáinak, "rajzolt" textiljeinek, gobelinjeinek a tere. 1981-ben döntő jelentőségű volt számára a velemi alkotóműhelyben eltöltött időszak. Itt tanulmányozta először a grafikai vonal hatását, mozgását, feszültségét és a textilen való ábrázolás lehetőségét. 1982 óta, amióta rendszeres kiállító, egységes vonulatot mutat munkáinak sora.

Legtöbb munkája elemi részecskékből, azaz grafikai jelekből tevődik össze. A vonalak, téglalapok, ívek megsokszorozásának monotóniáját szakítja meg a kép történésének ábrázolásával. Egy hasíték, egy nyílás, egy keskeny törésvonal válik hatásos kifejezőeszközzé. Függőleges vonalakat húz csupán - kétszer abbahagyva - az Elmaradt beszélgetés c. vásznán. Az újrakezdések vízszintes sort adnak ki, mintha valami elvágná a beszéd fonalát. A fájdalom apró téglatestekből álló szürke tömeg, amelynek közepén egy fehér csík hasít át. Asszociáció vagy csupán a látvány verbális megfogalmazása már segít a felismerésben.

Úgy marad textilművész, hogy a vászon vagy a selyem szabadon hagyott felülete külön szerepet kap nála. Rendszerint egyetlen színnel dolgozik, feketével, kékkel. Gobelinjei hűen tükrözik a rajzolt textil világát. Aprólékossága monumentális.