Lech Walesa

A képen: Lech Walesa volt lengyel elnök, a felesége Danuta Walesa, Robert Wieckiewicz színész, Andrzej Wajda rendező és Agnieszka Grochowska színésznő, a „Walesa: A remény embere” című film.premierjén a 70. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon 2013. szeptember 5-én.

(Az érdemi válaszra méltatlan, zagyva ideológiájú koholmányokkal vagdalkozó és kulturálatlanul wajdákolgató hozzámszóló pedig kiérdemelte a letiltását.)

"Lech Walesa (1943. szeptember 29. –) Nobel-békedíjas lengyel politikus 1980-ban, a lengyelországi Gdanskban, a hírhedt Lenin Hajógyári sztrájk során került a világ reflektorfényébe, amikor a kommunista kormány által megállapított áremelés miatt felbőszült munkások a szabad és független szakszervezetek szervezésének jogát követelték.

1980. augusztus 14-én Lech Walesa, egy villanyszerelő, aki régóta a földalatti munkásmozgalomban tevékenykedett, éppen akkor érkezett az elbarikádozott hajógyárba, amikor az elkeseredett munkások a sztrájk felhagyásának küszöbén álltak. A hajógyár falait megmászva felkavaró beszédet mondott egy buldózer tetejéről. Szenvedélyétől felélénkülve a sztrájk országszerte átterjedt a gyárakra. A Szolidaritásnak keresztelt sztrájk társadalmi forradalommá vált.

Walesa tárgyalásokat kezdett a kormánnyal, meggyőzve azt a Szolidaritás jogi elismeréséről, valamint a munkavállalók független szakszervezeteinek létrehozásához és sztrájkhoz való jogáról. Ez lett a gdanski megállapodás, amelyet Walesa 1980. augusztus 31-én írt alá. A katolikus egyház támogatta a Szolidaritás mozgalmat, és 1981 januárjában II. János Pál pápa szívélyesen fogadta Walesát a Vatikánban. Walesa maga is mindig az erő és az inspiráció forrásának tekintette katolicizmusát.

Hősies erőfeszítéseiért Walesát „Az év emberének” választotta a Time magazin, a The Financial Times , a The London Observer , a Die Welt , a Die Zeit , a L'Express és a Le Soir . A következő tizennyolc hónapban azonban a Szolidaritás és a kormány viszonya fokozatosan romlott, mígnem 1981. december 13-án a lengyel kormány hadiállapotot hirdetett. Felfüggesztette az összes szakszervezet tevékenységét, és letartóztatta a Szolidaritás több ezer tagját, köztük Walesát is. Majd 1982 őszén a kormány hivatalosan is betiltotta a Szolidaritást.

Walesát még azon az őszön szabadon engedték. Irányítása alatt a Szolidaritás földalatti szervezetként működött tovább. Walesa, akit világszerte a szabadság reményének szimbólumaként ünnepeltek, 1983-ban megkapta a Nobel-békedíjat. A következő öt évben Lengyelországot egyre inkább a káosz és a munkások nyugtalansága jellemezte. A kormány elismerte, hogy már nem tudja irányítani az országot, ezért újra legalizálta a Szolidaritást, és felkérte, hogy csatlakozzon a Kommunista Párthoz a koalíciós kormány megalakításához. Aztán az 1989-es választásokon a Szolidaritás szinte minden tekintetben nyert.

Miután véget vetett a kommunista uralomnak, és elültette a szabadság és a demokrácia magjait szeretett hazájában, Walesa készen állt arra, hogy új szerepet vállaljon Lengyelország szolgálatában. 1990. december 9-én, a leadott szavazatok több mint 74 százalékát megszerezve, ő lett Lengyelország első demokratikusan megválasztott elnöke. Hivatali ideje határozottan ráállította Lengyelországot a szabadpiaci demokráciává válás útjára. 1990 és 1995 között volt Lengyelország elnöke.

Erőfeszítései révén, Walesa a gazdasági és politikai reformok mintájává tette Lengyelországot Kelet-Európa többi része számára, és evvel kiérdemelte azt a megtiszteltetést, hogy megkapta az egyik első meghívást a kibővített NATO-hoz.

A demokrácia iránti megingathatatlan elkötelezettsége és az igazságszolgáltatásért végzett élethosszig tartó munkája, valamint az alapvető emberi jogok előmozdítása iránti elkötelezettsége elismeréseként 2004-ben megkapta a Marquette Egyetem tiszteletbeli jogi doktori fokozatát."

Walesa - A remény embere
https://youtu.be/FO0QJWMYmys