Minden a jó forgatókönyvön múlik.
Sir Anthony Hopkins kettős megtiszteltetésben részesül: egyfelől generációjának egyik legelismertebb színésze, másfelől a filmográfiájában megtaláljuk az elmúlt évtizedek legszégyentelenebb blockbustereit is. Minden Howards Endre jut egy Transformers: Az utolsó lovag, A bárányok hallgatnak mellett ott a Nagy Sándor, a hódító, szóval elég vegyes a felhozatal, mégsem érezzük, hogy Hopkins elkótyavetyélné színészi tehetségét.
Csak egy jó forgatókönyv kell
A walesi színész karrierje szerencsésen indult, ugyanis a Royal Academy of Dramatic Arts hallgatójaként maga Sir Laurence Olivier figyelt fel rá, majd az egyik legjelentősebb Shakespeare-színész lett a Royal National Theatre-ben. Amikor filmezni kezdett, a huszadik század legnagyobb sztárjaival dolgozhatott együtt: Katharine Hepburn (Az oroszlán télen – 1968), Sean Connery és Michael Caine (A híd túl messze van – 1977) és John Hurt (Az elefántember – 1980). Leghíresebb szerepét a ’90-es években kapta, amikor eljátszotta az emberevő sorozatgyilkost, Hannibal Lectert A bárányok hallgatnak (1991) című filmben, ami meghozta neki az első Oscar-díjat, és a mainstream mozi sztárjává tette őt. 2021-ben másodjára is Oscarral jutalmazták Az apa (2020) című filmben nyújtott alakításáért. Szóval büszke lehet színészi pályafutására, ám
ő inkább a forgatókönyvben, és nem saját magában bízik.
Egy interjúban arról beszélt, hogy ha a forgatókönyv tökéletes, akkor nem kell a saját érzelmi tartalékaidat felszínre hozni ahhoz, hogy beleéld magad a szerepbe.
„Semmit sem kell tenned. A Napok romjai, A bárányok hallgatnak, Az apa – ezek szinte tökéletesek. Amikor megtanulod a szöveget, bepakolod az agyad bőröndjébe, a szavak irányítják a tested a díszletben. Hajlamosak vagyunk darált húst csinálni a forgatókönyvből, amikor a jelentésén töprengünk.”
– mondta.
Ez is érdekelhet
Nem mindenki van lenyűgözve a teljes mértékben átlényegülő színészkollégáktól – és ennek gyakran igen vicces és/vagy frappáns módon hangot is adnak. Összegyűjtöttük a legcsípősebb beszólásokat.
Lássuk!
Ez nem method acting
A darált húsos kijelentésen valószínűleg kellőképp felháborodtak a method acting hívei, de Hopkins Shakespeare világában nőtt fel, és klasszikus módon közelíti meg a mesterséget. Az, hogy nem kezdett el gondolkodni a szavak mögöttes értelmén, csak megtanulta őket úgy, ahogy le vannak írva, minden bizonnyal jól jött neki, amikor a Thor-filmekben vagy Zack Snyder Rebel Moonjában játszott.
(via FarOut)