Petrás Mária

Szívbõl gratulálok a mûvésznõnek nem régen kapott Prima Primissima díjához! Jobb helyre aligha kerülhetett volna ez a rangos elismerés! Régóta nagy tisztelõje vagyok mind keramikusi, mind énekesi mûvészetének. Az alábbi mondataira viszont véletlenül bukkantam az imént. Ebben az ünnepi idõben különösen is aktuálisnak, szívhez szólónak érzem õket.

Petrás Mária hitvallása: "A moldvai Diószénben születtem. Nálunk, a faluban imádságos harangozással kezdõdött a nap, és azzal is ért véget. A családok gazdagságát 8-10-12 gyermek jelentette. Az ötévestõl a legöregebbekig, mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erõvel és szorgalommal, mert elõtte állt egy-egy ünnep. Az emberek kitisztították a lelküket, életüket, házaikat, istállóikat, óljaikat, kertjeiket, falujukat. Megbocsátottak egymásnak, misére mentek szép, ünneplõ ruhában, és délután felkeresték egymást. Az ünnepek nagy örömben teltek. Mindent meg tudtak teremteni maguknak úgy, hogy nem voltak senkinek a szolgái. Tudták, hogy mi a rendje a világnak, mert a nap, a hold, a csillagok, az idõ járása és a mélységes Isten-hitük útbaigazította õket. Akármit nem cselekedtek, akármit nem ejtettek ki a szájukon. Névtelen szentek között nõttem fel, akik a seregnyi gyermekkel körülvéve tudtak énekelve fonni, szõni, gyönyörûen hímezni. Varázslatossá tudták tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Szûz Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az õ képüket szeretném példaként a világ elé tárni."