1954-56: Magyar Képzőművészeti Főiskola; 1957-62: École des Beaux-Arts de Paris, mesterei: Rozsda Endre, Victor Brauner, Jean Souverbie, Jean Aujame. Kondor Bélát is mesterének tartja. Párizsban él. A 60-as években a geometrikus és lírai absztrakt jellemezte munkáit. Festményeit dús drapériába burkolt, térben lebegő figurák, a mozgás, a színárnyalatok gazdagsága, a hideg és meleg színek együttes használata jellemzi. Az Öböl-háború az asszír-babiloni művészetre irányította figyelmét (Vénusz fürdése, 1993; Háború és béke, 1993; Arkangyal és Sibylla, 1996). Bronzba öntött szobrai többnyire a festményeken megformált figurákkal rokon vonásokat mutató emberi alakokat ábrázolnak (Múzsa, 1994). Párizs 17. kerületének egyik lakóépületét (27/29, rue Navier) monumentális absztrakt faliképe (1987) díszíti. Budapesten, a Margit-híd pesti hídfőjénél helyezték el a nyilasok által Dunába lőtt áldozatok emlékére, kerámialapokból összeállított Égbekiáltó (1990) c. emlékművét 1993-ban avatták fel a quimperi katedrális általa tervezett üvegablakát. Mesterei: Rozsda Endre, Victor Brauner, Jean Souverbie, Jean Aujame, Kondor Béla.