Képzőművész. 1975-1977: Képzőművészeti Főiskola, Pozsony, grafika szak; 1977-1980: Magyar Képzőművészeti Főiskola, grafika szak; 1980-1983: mesterkurzus, mestere: Erdély Miklós. 1978-1984: az Indigo csoport tagja; 1980: tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületének; 1988: tagja az Internationales Künstler Gremiumnak és a Szentendrei Grafikai Csoportnak; a szentendrei Vajda Lajos Kulturális Egyesület elnöke. 1989: a Magyar Iparművészeti Főiskola adjunktusa; 1991: Szentendrei Művésztelep tagja; 1997: egyetemi docens a Magyar Iparművészet Főiskolán. 1982: Kondor Béla-díj (Magyar Képzőművészeti Főiskola); 1983-1984: Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület-ösztöndíj; 1984-1987: Derkovits-ösztöndíj; 1986: X. Országos Akvarell Biennálé díja, Eger; 1989: Római Magyar Akadémia ösztöndíja; 1990: Munkácsy-díj; 1994: a salzburgi Künstlerhaus munkaösztöndíja; 2009: a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetés. 1972-től számtalan performansz rendezője, résztvevője. 1992-től rendszeresen kiállít a Várfok Galériában. Művészetét sokrétűség és technikai sokféleség jellemzi. Az akvarell, grafika, olaj, korom, spray, happening, zene-hang egyaránt szerepel munkásságában. Experimentális művész. A 80-as években új-eklektikus, expresszív gesztusokat fest; képei színes, szövetszerű felületet kapnak, amire azután egy újabb, fekete-fehér jelekből álló réteg kerülhet. Ezidőben performanszaiban visszatérő mágikus-rituális elemek vagy eszközök a maszkok, miközben az alkalmazott zene artikulálatlan, extatikus "kvázi-zene". A 90-es évek elejétől finom textúrájú, kormozott képeket, "archaikus", emberi lenyomatokat fest. Képeinek nagy részét bekormozta, vagyis az ősi népek kultikus-mágikus anyagaihoz hasonlóan a tüzet, a füstöt és a kormot használta fel munkáiban. A 90-es évek második felében újra nagyméretű akvarelleket hoz létre. Nála a festés folyamata is akció, a kép témája maga a festés mint gesztus.