Képzőművész. 1970: Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő és sokszorosító grafika szak, mesterei: Bernáth Aurél, Iván Szilárd. 1974, 1977: Szakszervezetek Országos Tanácsa-díj; 1980: Hatvani Tájképbiennálé, Művészeti Alap díja; 1981: Dunántúli Tárlat, nívódíj; 1982: Baranya Megyei Tárlat, Megyei Tanács fődíja; 1984: Dunántúli Tárlat nagydíja; "A Dunántúl Művészetéért"-érem; 1985: Baranya megyei Tárlat szövetség díja; I. Nemzetközi Művészeti Triennálé Koncentrációs Tábor Múzeum díja, Majdanek; 1990: V. Országos Rajzbiennálé díja, Salgótarján; Dunántúli Tárlat díja; 1997: Magyar Festők Társasága MAOE díja; 1999: Munkácsy-díj. 1974-1995 között a pécsi Művészeti Szakközépiskola tanára volt. Művésztelepek: 1975: Szabadka; 1978-1980: Krakkó; 1981: Nemzetközi Festőhetek, Graz; 1982: Lahti; 1991: Izrael. 1997-től a Magyar Festők Társasága tagja. A 70-es évektől Európa országaiban és Izraelben járt tanulmányúton. Korai műveit a rézkarc, a litográfia, a szitanyomat technikai lehetőségeinek kutatása jellemezte. Gyűrt és csavart forma I. (1973) c. munkáján a víztükörre is emlékeztető alakzatok felnagyított képkivágása jellemzi a gyűrt anyagot, ugyanez a mintázat fogalmazódik meg a csavart elemen is. A 70-es években sokszorosító grafikai eljárásaiban a montázs-kollázs és a metszetek készítésének egymástól eltérő módszereit egyesítette. Eleinte lágy alapba helyezte el gyűrt applikációit, majd magát a nyomólemezt gyűrte meg. A fényképezés helyett így egy-egy préselt tárgy saját nyomata jelenik meg többszínű munkáin (Tubusok, 1976). A 80-as években "házportréi" álltak párhuzamban szociofotóként értelmezett csoportképeivel (Transzponáció I-IV., 1981; Bacon sétája in Hungary, 1981). Gyakran művészettörténeti utalásokat fogalmaz meg sajátos módon gyűréssel (Hommage a` Grünewald I-II., 1983). A 90-es években egyre színesedő festményeivel, majd plasztikai alkotásaival, installációival mutatkozott be. Jelenleg leginkább a papírmasszából készített domborműszerű képek különleges textúrája foglalkoztatja.