Meséink hol hétköznapi, hol szürreális világokba vezetnek - egységes azonban, hogy az események során szereplőink szélsőséges, bizonytalan, élethelyzetbe jutnak: ekkor a cselekményt megállítjuk!
Majd arra szólítjuk nézőinket, hogy válasszák ki a három közül azt a történetet, melynek leginkább kíváncsiak a folytatására. A szavazás után kérdezhetnek a szereplőktől és tovább szőhetik a történet szálait, hozhatnak új szereplőt, bedobhatnak mesés vagy fantasztikus fordulatokat - mindent, a jelen pillanat diktátuma szerint - a javaslatokat egy improvizációban foglaljuk össze.
Az előadásainkhoz gyakorta kapcsolunk játékfoglalkozásokat, beszélgetőköröket moderált fórumokat a kíváncsi résztvevők érdeklődése szerint.
Az Utca-szak által használt keret-szerkezet, leginkább közösségi eseményként leírható, amelyben minden esetben - akár a jelenetválasztásban, akár pusztán a részvétel intenzitásában - megjelenik az adott közösség állapota, aktuális témái, kérdései. A színészek, szereplőként (ez a maszkos játék nagy lehetősége) és egyszersmint az esemény moderátoraiként, közvetlen kapcsolatot alakítanak ki a résztvevőkkel - így személyesen reagálhatnak a feléjük érkező impulzusokra. Tapasztalataink szerint a folyamatos interakció felszabadítóan hat, a résztvevők átélik autonómiájukat, így az esemény fokozatosan helyt ad és kreatív felületet kínál a rengeteg személyes történet számára."
A(z) MU Színház előadása
Hozzászólások