Így kezdődik Hans Christian Andersen "Kis Ida virágai" című tündérmeséje. A bábelőadás fő vonalát is ez a történet adja, mely egyszerűen mutatja be az élet körforgását. Az egész látvány alapját egy hatalmas csokor hervadt papírvirág adja, amely az előadás alatt különböző tárgyakká változva mesél el történeteket. A darab szöveg nélkül játszódik, s csupán imitt-amott hangzik fel benne egy-egy szövegfoszlány. A háttérben pedig kellemes zenei kíséret csendül fel: a dramaturgiai alaphoz alkalmazkodó változatos dallamok, akár egy csokor virág. A történet főszereplői kis Ida, a Tanácsadó, és a Diák, akik az élet három különböző aspektusát jelenítik meg. Ida a gyermeki tisztaság megtestesítője (bábszínházi alakja egy árnyék lesz), akire még nem hatottak a társadalmi megkötöttségek, előítéletek és szokások. A Diák és a Tanácsadó a történet tolmácsolói, akik egyben a bábok és a díszletelemek mozgatói is, mindig különböző nézőpontból rendezve azokat. A Diák a fiatalság szimbóluma, kinek minden színes, korlátlan, változatos és jóvá változtatható. A Tanácsadó egy érett férfi, aki számára minden tényszerű - szabályozott és determinált - s aki a világ dolgait fehér és fekete kategóriákba sorolja. A Virágok az élet különböző karaktereit és nézőpontjait szimbolizálják. Ennek megfelelően a különböző színű virágok más-más fénnyel vannak megvilágítva. Így a kék virág sárga fénnyel zöldnek tűnik, míg a piros sárgával narancsnak. Az előadás fő karakterét nemcsak a színek váltakozása adja, hanem a látványt adó papírok gyűröttsége is. A gyűröttség változatai - a sima felülettől az egészen gyűröttig - adja az ötletet a fiatalság és öregség, a szabad és behatárolt élet szimbolizálhatóságához. A karakterek és a virágok közötti kölcsönhatás mutatja hogy az ártatlan tisztaság hogyan változik át különböző színeken keresztül megtörtségbe, miközben mi magunk is látjuk saját emlékeinket és annak színeit. Ez adja minden konfliktus, félreértés és félrebeszélés gyökerét. Az előadás fő mondanivalója, hogy mindannyiunkban megvan ez a tiszta fény, amely a felszínre hozható, ha levesszük az azokat eltakaró színes álarcokat. A látványt kizárólag a színes, gyűrött papírok fénnyel való megvilágítása adja: az alaktalantól a gyűröttön keresztül a vadonatújig minden megtalálható. A színészek egy papírbábot mozgatnak az előadás során, de az alakok és fények váltakozásának köszönhetően a Tanácsadó egy nézőpontot képvisel, míg a Diák ugyanazzal a bábbal egészen mást jelenít meg. Így mutatja be a Tanácsadó és a Diák Idának a virágok történetét a születéstől a hervadásig. Tovább követve a gondolat fonalát bemutatja, hogyan változik az idő, és benne a mi testünk is, míg a fény bennünk örökké él.
A világhírű kortárs bábművészet - "a szófiai iskola" - egyik legmarkánsabb képviselője Magdalena Miteva, aki Európában is a keresett rendezők közé tartozik. Magdalena Miteva első előadásával - írja Lengyel Pál a Harlekin igazgatója - 2003-ban találkozhattunk a Rijekában megrendezett UNIMA (Nemzetközi Bábművész Szövetség) Világfesztiválján.
A(z) Harlekin Bábszínház előadása
Hozzászólások