levélcsészékből harmatot iszik. Dido, a magányosan, távoli rokonainál nevelkedő kisfiú örül a vad, bátor vágyakkal teli játszótársnak. Dido lerajzolja Paulinét. De a kislány ismét eltűnt. Vagyis mégsem tűnt el, hiszen örökre ott maradt Dido gyerekes-művészi festményén.
A felnőtt Dido, már, mint érett festő, visszalátogat gyermekkora kertjébe, hogy visszaemlékezzen a "kicsi Didóra", s kicsiny barátnőjére, Paulinére, aki, azóta sem tudja, hogy létezett-e, vagy csak fantáziája szüleménye volt.
Játékunk a játékról szól. Művészetről, imaginációról. Egyszóval: a képzeletről.
A(z) Ciróka Bábszínház előadása
Hozzászólások