Van egy ember. Ugyanolyan, mint bárki más: szürke kalapjánál már csak a nadrágja, a nadrágjánál a kabátja, a kabátjánál meg az élete szürkébb. De egy nap elege lesz a szürke életéből, és úgy dönt, hogy mindent megváltoztat: új, viccesebb nevet ad a dolgoknak a régi helyett! Az ágyat elnevezi képnek, az asztalt szőnyegnek, a széket órának, az újságot ágynak, és így tovább. A hasát fogja a nevetéstől, olyan jól szórakozik, miközben ezen az új, saját nyelvén beszél.
- Egek! Ez az ember teljesen megőrült! - álmélkodnak a többiek az utcán, a boltban, a moziban, mert már nem értik meg őt. De ő csak nevet ezen is, mert ez a mondat az ő nyelvén már azt jelenti:
- Nyulak! Ez a láb pöttyösen megebédelt!
És egyáltalán nem zavarja, hogy nem érti senki.
Egészen addig, amíg meg nem ismer egy gyönyörű lányt.

A(z) Mesebolt Bábszínház előadása