A Hamlet a világ drámairodalmának egyik gyöngyszeme, koronaékszer, Csomolungma. Végtelenül gazdag jelentéstartalommal, értelmezési lehetőséggel.

Annyiféleképpen elmesélték már ezt a történetet, hogy ijesztő előállni a milliomodik olvasattal.

Van egy fiatalember, akinek az apja meghal, az anyja újra férjhez megy. A tanács nem őt választja királynak, nem gondolják alkalmasnak arra, hogy vezetni tudná ezt a háború előtt álló országot. Az édesanyja gyász helyett egy új férjet választ. Boldog. Gyerekként hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szüleink saját élete a mi születésünkkel véget ért, onnantól nekik csak a szülői szerep marad. Aztán ha megtapasztaljuk az ellenkezőjét, úgy érezzük elárultak minket. Szép lassan mindenről kiderül, hogy más, mint aminek hittük. Hűség, szerelem, barátság, szokásjog, család, hit, tudás. Ki, vagy mi billenti vissza egyensúlyába a világot? A bosszú? A magunkba fordulás? A kivonulás a világból? Vagy fel kellene gyújtani és újra kellene teremteni mindent? És mi van a színházzal? Van még? S ha van, mire való? Tükröt tartani? Érdekel ez még valakit? S ha igen, miért, mi végre? És meddig?

A(z) Jászai Mari Színház, Népház előadása