Más egyéb sem kell már Palkó boldogságához, mint egy szép feleség. Van neki megélhetése, ami egy rozzant talyiga, van neki kényelmes otthona, ami ugyanaz a rozzant talyiga, és van egy világokos szamara, aki húzza azt a talyigát és úgy hírlik, mindent tud a világon… de a gazdájánál mindenképpen többet! El is indul Palkó rögvest, hogy a szerelmet is felpakolja szekerébe, s onnantól kezdve boldogan éljenek, míg meg nem halnak mindhárman… No, de azért nem eszik olyan forrón a kását… Addig még hosszú és kalandos út készülődik, tele veszélyekkel és kerülőkkel. És persze – ahogy már az ilyen Palkó-
félékkel elő szokott fordulni – nem kevés bolondsággal!
A három vidám népmesét összeganalyintó történet nem kis mulatság fonalát húzogatja el a közönség fitos orra előtt. Izgalomban, látványban, ismerős dallamokban nincs hiány, de a humort sem kell nagyítóval keresgélni. Meg persze ott van a tanulság is, mint minden jó mesében: a világ annyira szép, mint amennyire mi látjuk annak, és néha egy kis bolond bölcsesség többet ér tíz okosnak látszó gondolatnál…

A(z) Gárdonyi Géza Színház előadása