Korcstárs bábjáték a gyászról és az újrakezdésről.

Paul Auster Timbuktu c. regénye alapján átdolgozta: Böhm György és Kiss Dorina

“A túlvilág valóságos hely. Oda mennek az emberek a haláluk után. Timbuktu a neve, és sivatag közepén helyezkedik el. Timbuktu „a lelkek oázisa”. Ahol e világ térképe véget ér, Timbuktué ott kezdődik. De ne hidd, hogy fárasztó és kényelmetlen az odautazás, ugyanis egyetlen szempillantás alatt bejárható az egész távolság, és ez a kutyaszempillantásra is értelmezendő. És ha már ott vagy, ha egyszer átlépted az országhatárt, sem az evéssel, sem az ivással, sem a vizeléssel nem kell törődnöd. Eggyé válsz az univerzummal, anyagtalan pont leszel Isten elméjében. Eljön majd az idő, hogy Timbuktuba indulj, Csonti úr, drága hű társam. Nem minden kutya nyerhet belépést, de a te ügyedben már döntöttek.”
“És mikor kell indulnom?”
“Ha eljön az ideje. Légy türelmes!”
“Szót fogadok, Willy. Találkozunk odaát. Timbuktu nem létezhet nélküled.”

Játssza: Németh Erik
A bábot készítette: Vincze Márton