Richard Hannay középkorú, jól szituált, jó megjelenésű agglegény meglehetős unalomban éli szürke hétköznapjait Londonban, amíg egy napon véletlenül össze nem találkozik egy feltűnően csinos fiatal nővel, és hirtelen egy irtózatos bűnügy kellős közepén nem találja magát. A harminckilenc lépcső John Buchan 1915-ös regénye, és Alfred Hitchcock 1935-ös filmjének adaptációja. Patrick Barlow 2005-ös színpadi változata óriási sikert aratott Londonban, és azóta az egész világot bejárta. A darab érdekessége, hogy az eredeti történetet négy szereplőre szűkíti. Csak a Hannay-t alakító férfiszínész játszik egy szerepet, a színésznő három, egymástól teljesen eltérő figurát jelenít meg. A többi huszonhat szerepet pedig másik két színész alakítja. Ettől az eredeti kémtörténet izgalma leginkább bűnügyi komédiába fordul.
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
39 LÉPCSÕFOK---Horgas Ádám---Pécsi Nemzeti Színház
Hagyján, hogy az alap egy Hitchcock-film, melybõl Patrick Barlow alkotott színpadi játékot, de az minden képzeletet felülmúl, hogy az elképesztõ sebességgel váltakozó jelenetek messze gyorsabbak a legmerészebben vágott filmnél is...
A kulcs a vetített díszlet, amely az unalomig ismert háttér-imitációk helyett egy pulzálva pergõ, animált képsort jelent. Látunk egy szobafalat, odaperdül ajtó, ablak, fogas kerül a sarokba, pálma az asztal mellé. Utcakép, forgatag, parasztudvar valahol Írországban, avagy röpülõgépes üldözés, melyben a gépágyúk lövedékeit a menekülõ hõs egy asztallappal hárítja... Hihetetlen szellemesség, káprázatos kreativitás, egy könnyen kezelhetõ, szinte élõ
díszlet invenciózus alkalmazása. Horgas Ádám egyedülállót alkot, már ezzel megkerülhetetlen értéket hoz létre, a zenei anyag és a színészvezetés mestermunkává hatványozza rendezését.
Széll Horváth Lajos a krimikalandok hõse, követhetetlen tempóban száguldozza végig az elõadást, minden reagálása ül, minden poénja telitalálat, bámulatos lendülettel és álló-futó-képességgel vibrál a cselekmény középpontjában. Darabont Mikold már a legelsõ képben rejtõi stílusú kést kap a hátába, a továbbiakban több tucat nõalakot formáz, élet-
korra, társadalmi helyzetre, karakterre való tekintet nélkül, a felismerhetetlenségig más és más formában, remekül.
Van a Pécsi Nemzeti Színház-ban két virtuóz színész, aki képes negyven szerepet másfél óra alatt eljátszani! Balra ki, sapka le, zakó fel, tíz másodperc múlva jobbról be, erõltetés nélkül bizony nem is lehet azonosítani a játszót és ez így megy sistergõen ördögi folyamatossággal, lélegzetvétel nélkül, lenyûgözõ tempóban. Köles Ferenc és Mikola Gergõ szédületes viharzása nem zárja ki a csattanós dialógusok tökéletes megvalósítását, a komikum
és az attrakció chaplini szintézisét alkotva meg. Bevalljuk, nem tudunk idézni, nem tudunk semmit kiemelni ebbõl az ötlet-cunamiból, bármelyik jelenetet bármikor úgy néznék bámulva újra, mintha soha nem láttuk volna...
Külön ki kell emelni a háttérben dolgozó kellékes-öltöztetõ-díszitõ csapatot, melynek parádés összmunkája egyenrangú értéke a nagyszerû elõadásnak. Dicséretes, hogy a fináléban bekukkantak egy pillanatra és így learathatják a lelkes közönség vastapsát! Nem is tud véget érni az ünneplés, amire a játszók ír-sztepp paródiája még jócskán rátesz egy szívlapátnyit...
Egyre többet hallunk a Pécsi Nemzeti Színház-ról, Horgas Ádám egymásra licitáló munkái belépõt jelentenek a hazai rendezõk élvonalába.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások