Táncok és imák a Duna mentén.
"A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna."
József Attila: A Dunánál
A Duna mentén élő népek számára a Duna az életet jelentő, nyugalmat árasztó hatalmas folyam, mely természetéből fakadóan határoz meg sorsokat, megmaradásunk kötelező záloga. A Duna múlt és jelen gigászi tanújaként hidat képez nyugat és kelet között. A Fekete erdőtől a Fekete tengerig minden nép azonosul az embert próbáló és formáló nagy folyó-toposszal, mely a kezdetektől fogva hatást gyakorolt hagyományos műveltségükre. Mi, magyarok a nemzeti tudatunk alap jelképeként tekintünk rá. A Duna a tisztaság és megtisztulás szimbóluma, erőt adó ihlető forrása megannyi művésznek. Stílusosan szólva, Dunát lehetne rekeszteni a róla szóló költeményekből.
A jubileumi évünket lezáró bemutatónk címe - A Duna balladái - egyfajta romantikus költőiségre utal, de a ballada szó eredeti jelentésére: a táncra is. A Duna-menti népek táncaiból és zenéiből merítkezve énekeljük, illetve táncoljuk el a dunai ember életérzéseit, a nagy folyamhoz kötődő rítusait.
Előadják: Duna Művészegyüttes és a Göncöl Zenekar
Közreműködik: Szent Efrém Férfikar, Gera Gábor
Táncmesterek: Csoltói József, Csoltóiné Szalai Márta, Farkas Máté, Borbély Beatrix, Sáfrán Balázs, Szabó-Kenéz Enikő
Tánckarvezetők: Soós Gyula András, Bonifert Katalin
A(z) Duna Művészegyüttes előadása
Hozzászólások