Minden szögekkel kivert út a gyógyászokhoz vezet. Ma még megmosolygod a biorezonanciás napsugármatracon fekvő távgyógyított auraköpületet, de ha maholnap oly ajándékkal lep meg az Úr, amelynek láttán minden szakember csak együttérző professzionalizmussal tárja szét a kezeit, akkor vajon nem fogod megadni azt a "hátha" esélyt? Ki nem nyílt ejtőernyőjű légidesszantosok, akik fénysebességgel gyorsulunk a világegyetem jeges magánya felé, rémülten kapkodva minden után, ami csak egy kicsit lassíthatja azt a rohadt hátralévő időt, legyen az csakrapióca, hangtál vagy üszögkalapács...
Az élethez való ragaszkodás már maga a cél, az élet.
A család sem egyéb, mint a pokolba vezető út jószándékú hidegburkoló-brigádja, mind-mind azt kívánják, hogy gyógyulj fel vagy dobd fel a pacskert, ahogy tetszik, de minél hamarabb.
Moliere úr után, helyett - és valahol egy kicsit neki is.
Vajon hányféle rendezői elképzelés szerint lehet megrendezni Moliere komédiáját? Eddig meglehetősen sok, különféle módon értelmezett előadás született. Az eredeti mű három felvonásból és két közjátékból áll, mert bizony a Mester nem feledkezett meg az egyszerűbb nézőkről sem, nagy kedvvel ereszkedett le időnként a vásári komédiák, a commedia dell'arte harsányságtól sem mentes szintjére (ahogy azt Boileau szarkasztikusan szemére hányta). Később a közjátékokat elhagyták, és csak a komédia fő vonalára összpontosítottak, megcsonkítva ezzel az eredeti művet. Voltak - a városi szokásokra hivatkozva - két részben játszott, rövidített előadások is. André Gide szerint - ahogy Naplójában írta - úgy kellene játszani a darabot, hogy a komédia főhőse csak hiszi magáról, hogy hipochonder, valójában súlyos beteg, a végét járja, és környezete tisztában van ezzel. Jacques Copeau visszaállította a közjátékokat, és a Vieux Colombier színpadán vérbeli vásári komédiaként adta elő. Van rendező, aki azonosul Ariane Mnouchkine elgondolásával, mely szerint a commedia dell'arte figuráit mai ruhába öltöztetve, a minket körülvevő mindennapok embereiként kell ábrázolni.
Vajon mi milyen értelmezésben láthatjuk a Mester utolsó alkotását? Hiszen mint köztudott, ez volt az a darab, amelynek bemutatója után, 1763. február 17-én éjjel, Moliere meghalt. Már az előadáson rosszul volt, de mint vérbeli színész, nem tűrhette, hogy az előadás miatta szakadjon félbe, végigjátszotta az estét, csak utána fejezte be életét.
A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások