Az évszakok múlása tavasztól télig afféle szimbolikus párhuzamba állítható az emberi életút fejlődésével, - nem először inspirálja alkotókat ez a párhuzam, - jelen esetben azonban az erős női fókusz teszi különlegessé ezt az utazást, melyhez Nagy Kriszta Tereskova „Feminizma” című írása segített irányt mutatni.
A még gyermek leány félénken közelít a másik nemhez: számára titokzatos világ az. Nem is nyer oda beeresztést igazából később sem, hiába kapcsolódik bárkihez is. Egyre inkább azt kell megtapasztalnia, hogy a férfiak világa egy kemény, zárt kör, ahonnan a nők eleve ki vannak zárva. Ez az erős akaratú nő azzal szembesül, hogy hiába próbálja ő is keményen, „férfihoz méltón”, férfias eszközökkel megállni a helyét, nem érdemel figyelmet, csak a teste, a női mivolta „bevetésével”. Megpróbál tehát ezzel a fegyverrel élni és áttörni az „üvegplafonon”, amely szinte láthatatlanul, de mégis ott feszül a két nem között, gátolja őt az előrejutásban, és nem engedi a följebbjutásban. A hatalom megszerzésekor azonban hiába a siker, hiába a véres győzelem, a végén egyedül marad önmagával, a még benne élő gyermeklánnyal. Végül legszebb táncát a Halállal táncolja el.
A(z) Szegedi Kortárs Balett előadása
Hozzászólások