A nevető ember

dráma, 2 felvonás, magyar, 2012.

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

A romantikus regény cselekménye a 17. század végén, Angliában játszódik. Ursus, a filozófus nemes érzésű férfiú egy téli napon két gyermeket talál: egy fiút, kit úgy megcsonkítottak, hogy szüntelenül nevetni látszik, és egy vak kislányt. Magához veszi, Gwynplaine-nek és Deának nevezi el őket. Mikor a gyermekek felnőnek, egymásba szeretnek. Később kiderül, hogy Gwynplaine, a Nevető Ember egy száműzött lord fia, és el kell foglalnia helyét a Lordok Házában. Hevesen védelmezi beszédeivel az elnyomottakat, de csak megbotránkozást kelt és kigúnyolják őt torzsága miatt. Utálattal hagyja ott a főúri söpredéket, a pompát, és visszatér szerelméhez, a vak Deához, aki karjai közt hal meg. A Nevető Ember bánatában tengerbe veti magát.

A(z) Győri Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2012. december 15., Győri Nemzeti Színház

Stáblista

Szereplők

Gwynplaine (a nevető ember)
Dea (vak lány)
Ursus (öreg filozófus és mutatványos)
Barkilphedro (udvari hivatalnok)
Anna (Anglia királynője)
Josiana (hercegnő, Anna húga)
David Lord (Josiana szerelmese)
Cowper (udvari ember)
Ülnök (királyi hivatalnok)
Bradshaw Anna (Gwynplaine anyja)
Comprachios (gyermekrabló)
William Shakespeare
Jarratiere (udvari nemes)
Anyakirálynő
Szolgálólány
Ajtónálló
Lanchester
Conquest doktor
Fibi (cigánylány)
Vinosz (cigánylány)
Wapentake (Csuklyás, hóhér)

Alkotók

Hozzászólások

9/10
Johann 2013 szept. 30. - 13:07:13 9/10
Régebb óta terveztem, hogy egyszer ellátogatok a Gyõri Nemzeti Színházba (ahogyan ezt januárban meg is írtam Csurka István fórumában, amikor a vidéki színházak kerültek ott szóba), ez végül márciusban, éppen ennek a darabnak az apropóján sikerült. Maga az épület némiképp csalódást jelentett (nem gondoltam volna, hogy ennyire emlékeztet majd a szentendrei PMK színháztermére...), ellenben az elõadás a legkevésbé sem! Talán csak az volt szemet szúró, hogy amíg a regénybéli Gwynplaine (emlékeim szerint) vagy tíz évvel idõsebb Deánál, addig az õket alakító színészek között nem éppen így állt a helyzet... No, de ez legyen a legnagyobb gond egy elõadással kapcsolatban.
Alapvetõen minden elismerésem a színpadra állításért! Amennyire lehetséges egy sok száz oldalas romantikus regényt megfelelõ arányokkal, élvezhetõen színre vinni, itt ez történt. Az Hugora annyira jellemzõ korrajz teljesen átjött, az izgalmas cselekmény nem kevésbé. Az elõadás erényévé vált a tánc és a zene is - mindkettõnek funkciója volt, utóbbi éppen azért nem volt zavaróan érzelmes, mert egy alapvetõen romantikus mû hangulatához pont ilyen illett.
Persze a tempó feszes, nem nagyon tud egy ilyen sokat elmesélni akaró mû sehol megnyugodni, de nem is ez a feladata.
Összességében tehát gratulálok az elõadáshoz a gyõrieknek! Egészen pontosan: "Színpadra alkalmazta: Pozsgai Zsolt". Hát, igen. :) Újra és újra meg kell lepõdnöm, milyen termékeny és milyen sokoldalú szerzõnk Pozsgai. Írtam már errõl A kölyök kapcsán is, annak az elõadásnak a fórumában. Mint ahogyan arról is, milyen képtelenek (voltak) a vele/velük szembeni "szélsõjobbozó" vádak. Mindez konkrétan itt, a szocialista eszméket valló Hugo színrevitele kapcsán is tisztán látszik. (Ebben a gyõri elõadásban Ursus szerepében Dörner György volt látható... És kiválóan játszott!)