Egyszerű történet Háy Jánosé, a magyar irodalom új nemzedékének egyik legjelentősebb tagjáé. Egy vidéki család pesti látogatása a hetvenes években és annak következményei. Háy szeretettel mesél, sok humorral, figurái is egyszerű emberek, akiken rengeteget lehet nevetni. Nézzük a mesét, jól szórakozunk, közben mégis észrevétlenül összeszorul a torkunk. Bolyongunk felkavaró közös emlékeink között, mint a vidéki emberek a pesti aluljáróban.
"...ezek az emberek köztünk vannak nap mint nap, csak nem figyelünk fel rájuk. Jani éli a vidéki emberek életét, majd egyszer csak adódik a lehetőség, hogy felmehet Pestre Pityuhoz, még a metrót is megnézheti. Szorongani, kombinálni, képzelődni kezd, a maga egyszerű szintjén a lét nagy filozófiai kérdéseit feszegeti. Fél az ismeretlentől, a megfejthetetlen, bonyolult világtól. De azért neki a káoszban, rohanásban a vidékisége és a család melege még mindig ad belül egy kis mentsvárat, ahol megnyugvásra lelhet." - Sata Árpád (Jani).
"Pityu tragédiája, hogy vidékről elszakadt a nagyvárosba és már se itt, se ott nem tud otthon lenni, idegen. Bár a darab 1972-ben játszódik, de a társadalom nagy részét ma is a meghasonlottság jellemzi" - Venczel Valentin (Pityu).
"Háy humorának egy része a félreértésekből adódik, amikor beszélnek például hárman a tapétáról, majd ezt látszólag elfelejtik és már fél órája a hűtőkről folyik a diskurzus, mire egy váratlan kérdésből kiderül, hogy egyikük gondolatban leragadt: "És nem lesz koszos? (kis döbbent szünet) - Micsoda, a hűtő? - Nem, a tapéta." - Nádasy Erika (Marika).
A(z) Gárdonyi Géza Színház előadása
Hozzászólások