A puritánok

előadás, 2017.

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

2017 a reformáció emlékéve, Luther Márton éppen 500 éve szögezte ki téziseit a wittenbergi vártemplom kapujára. Azt azonban kevesebben tudják, hogy a bel canto királynője, Maria Callas halálának 40. évfordulója is éppen az idei évre esik. Ennek a két jeles jubileumnak állít emléket a Müpa és a Pannon Filharmonikusok koprodukciója. Vincenzo Bellini utolsó operáját, A puritánokat május 18-án és 21-én láthatja a budapesti közönség.

Vezényel: Riccardo Frizza

Közreműködők:

Elvira: Jessica Pratt
Lord Talbot: Francesco Demuro
Sir George: Bretz Gábor
Lord Walton: Sebestyén Miklós
Richard Forth: Alekszej Markov
Brown: Ninh Duc Hoang Long
Henriette: Szántó Andrea
Maria Callas: Aleszja Popova

a Kolozsvári Opera Énekkara (karigazgató: Kulcsár Szabolcs)
a Pannon Filharmonikusok

Alkotók:

Rendező: Némedi Csaba
Díszlet- és jelmeztervező: Gilles Gubelmann

A(z) Müpa előadása

Hozzászólások

A tegnap este általam elõször látott Puritánok terjedelme és terjengõssége alaposan megviselte ülõizmaimat és türelmemet, de ez az én bajom és nem kritika, legfeljebb önkritika. Kurz: számomra sok benne a (zenei) üresjárat, a dramaturgiai üresjárat meg pláne sok, pont. Ugorgyunk.

A rendezéssel nem nagyon tudok mit kezdeni. Részben inkább a magyar feliratozást figyeltem, hogy a cselekménytelen cselekmény valamennyire lekössön, részben Aleszja Popova (\"Maria Callas\") színpadi funkciója (vagy funkciótlansága?) zavart, csakúgy mint a kórus jövés-menése, a jelmezek összevisszasága (díszlet- és jelmez: Gilles Gubelmann) és hasonlók. A múltkoraz egyik tévében a rokonszenves rendezõ (Némedi Csaba) nyilatkozott a produkciójáról. Már nem emlékszem, elmondta-e akkor és ott a rendezõ, mi a koncepciója. Amúgy(is) megette a fene, ha szájba kell rágni. Valamiféle \"hommage `a Callas\"-t véltem felfedezni, keretjáték-félével = elõadás-az-elõadásban vagy próba-a-Puritánokra-Callas-irányításával vagy mi, mindegy. (Mindegy?)

Riccardo Frizza megbízható, amolyan gut-bácsi típusú karmester, alighanem éppen olyan, amilyenre bel canto operák elõadásakor szükség van: precízen, biztos kézzel és biztos ízléssel vezeti a zenekart (Pannon Filharmonikusok), a kórust (Kolozsvári Opera Énekkara, karigazgató: Kulcsár Szabolcs) és szólistáit.
Közülük elsõ helyen a fénylõ csillagot, Jessica Prattot. Ez az énekesnõ mindent tud, tegnap este legalábbis mindent tudott, ami Elvira szólamához szükséges hangilag és ezzel a lényeget máris elmondtam. Mert ez a \"minden\" igen nagyon sok! Alakítása, már csak a fent említettek miatt is, nehezen értelmezhetõ és a mûvésznõ alkatilag sem éppen passzol szíve választottjához, de mit számít mindez ilyen hang, ilyen technika mellett? Még egyszer: mindent tud, ami Elvirához kell és vélhetõen más szerepekben és szerepekrõl is sokat (mindent?) tud. Francesco Demuro (Arturo) szintén zajos sikert aratott, amit számomra elsõsorban biztos magas regisztere, benne pazar magas hangjai tettek indokolttá (bár a várva-várt \"f\"-ben azért megbicsaklott a hangja), maga a matéria azonban nekem olykor (nem ritkán) bizony élesnek tûnt. Alekszej Markov (Riccardo) a MET-ben is énekli a nem igazán hálás szerepet, nagyon üzembiztosan, nagyon szép hangon...és nagyon szlávosan. Nem túl izgalmas áriája és fárasztóan túlméretes duettje külön említésre méltó. Bretz Gábor (Sir George...de nem Solti) -talán szólama miatt- lassacskán lendült bele a \"mókába\" -mi más a Puritánok, ha nem egy nagy móka?- de áriájában és a már említett duettben jól teljesített. A comprimario-szerepekben Sebestyén Miklóst (Lord Walton), Ninh Duc Hoang Longot (Brown) és Szántó Andreát (Henriette) hallhattuk.

Szép és érdemes este volt és szerencsére a színpadi emeletrõl se pottyant le egyik arra járó szereplõ sem. Elvira is megúszta, pedig neki ott a magasban még ájultan össze is kellett esnie, félig lelógva a mélybe

Válasz

Még nincs szavazat!

Légy te az első!