Az ünnepelt operettcsillagon ugyan nem látszik meg a kora, ám árulkodik az a tény, hogy lánya lassan eladósorba kerül. Zsuzsa váratlanul hazaérkezik a nevelőintézetből, és azonnal kiderül: szerelmes. Csak még alanyt nem talált érzelmeihez. Az anya azonban tudja, hogy ha az elhatározás megszületett, nem kell sokat várni, és a megfelelő férfi is megtaláltatik.

A színésznő egyelőre szeretné távol tartani lányát a férfiaktól, mert annak idején éppen ennyi idősen érte őt is nagy csalódás; tizennyolc éves korában törték össze a szívét, és azóta sem tudta teljesen kiheverni az akkor történteket. Természetesen az említett „csalódás" meg is jelenik: egy régi nyár emléke, Báró Jankovits János, hirtelen felbukkan a múltból és magával hozza Miklóst, a fiát is. Tulajdonképpen ebből a négyesfogatból már össze is állíthatnánk az ideális szerelmespárokat, ám a szerzők nem elégednek meg ennyivel... Kapunk egy bájos, komikus rokont, akiről a báró azt hiszi, hogy Mária kedvese... és egy bájos, komikus öltöztetőnőt, aki a bájos, komikus rokon kedvese...szeretne lenni.

Az anya magába bolondítja a fiút, hogy aztán a lányának adja, mert így végül övé lesz az apa... bizony, a színésznők csak bonyolítják az életet! Igazából egy kérdés maradt: ki lesz ott a Horváth-kertben, Budán / Szombaton este, fél nyolc után...?

Továbbá: revü táncosok, pincérek. Közreműködik: a GG Tánc Eger és Zenekar.

A(z) Gárdonyi Géza Színház előadása