A selyemcipő

A selyemcipő

előadás, magyar, 2010.

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Értékelés:

2 szavazatból

Szerinted?

Zsótér Sándor, rendező évek óta szeretné színre vinni a művet, de csak most nyílt rá alkalom. A darabot nem mutatták be Magyarországon. A rendező szerint féltek az emberek reakcióitól, hiszen kényes terültet feszeget: a mű központi témája a hit. Hit istenben, a szerelemben. Arról szól, vajon mennyire lehetünk elkötelezett hívők vagy sem. A francia művek egyébként is elég nehezen emészthetők a magyar néző számára, mert a franciák szerelmesek a nyelvükbe és elég kifinomultan fogalmaznak. Ezt próbáltuk egyszerűsíteni vagy inkább maivá tenni egy új fordítással Ungár Julival. Olyan kérdéseket vet fel az előadás, amiről az élet szól. Mi a fontos, mi az, hogy távollét két ember között, egy nő hogy tud hozzásegíteni egy férfit a hite megtalálásához, a belső nyugalomhoz? Milyen sebeket ejtünk eközben? Mit teszünk akkor, amikor tudjuk, mit kellene tennünk, de mégsem azt cselekedjük. Ez 20 év és egy szerelem története. A szerző a történetet Kolumbusz idejére helyezte el, akkor fedezték fel Amerikát, bejárhatóvá vált a világ, őrületes távolságok váltak áthidalhatóvá, különleges kultúrák pedig megismerhetővé. A katolikus Spanyolország fennhatósága alatt ki belső meggyőződésből, ki politikai haszonszerzésből, ki bűnözésre való védjegyül használja fel a hitet. Izgalmas, ahogy a darab azt fejtegeti, hogy egy hívő embernek miként lesznek kétségei, majd hogyan születik meg újra a meggyőződése - mondja a rendező.

A selyemcipő a szerző ritkán játszott műve; két fiatal szerelmének története, akik mindent megtesznek azért, hogy egymáséi legyenek, de csak az égben köttetik meg a frigy.
Claudel az egyik legtermékenyebb francia szerző, a huszadik század francia irodalmának egyik legnagyobb alakja. Általában a hitről és a szerelemről ír.

Paul Claudel (1868-1955)
1868. augusztus 6-án született Villeneuve-ben. 1886 nyarán olvassa Rimbaud Villanások c. költeményeit; amelyek döntő hatást gyakorolnak rá. Ez év karácsonyán a Notre-Dame-székesegyházban megérinti a kegyelem, innen számítjuk első megtérését.
Claudel diplomáciai pályára lépett. Alkonzul New Yorkban, Nagykövet Kínában, Japánban, Csehországban, Németországban, Brazíliában, Belgiumban, ontja a költői műveket. Egész műve lényegében a Teremtő dicsérete: az öröm és az Élet hangja.
1946-ban a Francia Akadémia tagjává választják.
1955. február 23-án hunyt el szívroham következtében. Sírfelirata: "Itt nyugosznak Paul Claudel földi maradványai és elvetett magva."

A(z) Gárdonyi Géza Színház előadása

Bemutató időpontja:

2010. október 8., Gárdonyi Géza Színház

Hozzászólások

10/10

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál-------- www.toptipp.hu--------------------- SELYEMCIPÕ-------------- Zsótér Sándor------------- Egri Gárdonyi Géza Színház------------ Négy óra csak akkor sok, ha percekben mérjük: ennek a remeklésnek fényévek dukálnak, Claudel brechti fantazmajátéka térben-idõben kontinensnyi távlatokat fog össze. Diplomataként az író beutazta a világot, kalandos misztériumjátéka, amelyet a tér és idõ kanonizált egysége helyett a hely és kor kétsége jellemez, minket kalauzol irracionális leporellójában. Az Elfojthatalan Kikiáltó, Schruff Milán be is jelenti a színjátékot, melyben "úgy bánunk az idõvel, mint a harmonikával, kedvünk szerint hosszan tarthatnak az órák, a napok pedig észrevétlenül szaladnak el"... A fél napot is igénybevevõ teljes darabból, bizonyos rétegek majd' teljes elhagyásával, fantasztikus dramaturgiai bravúrral Ungár Júlia teremtette meg az egri változatot, de fordításának merészen aktualizált nyelve sem kevésbé vakmerõ. "Cukkolja", "passzolja", "baszakod- tatok", "egy svunggal", "abgang", - sorjáznak hétköznapi szólásvirágaink, de a poézis is megkapja a magáét: a "nápolyi köcsög" és a "kövér apályhernyó" méltó ellentételezése a "szám- talan csermely zaja"... Zsótér Sándor magabiztosan hangolt invenciója egy multifunkcionális konténert helyez a színpad közepére, a rivaldához meg, egy több ezer rózsafûzérbõl szõtt, varászcsilingelésû függöny-uszályt. De a naturalista rendezések butácska fémdoboza itt vezérhajó, vagy éppen hajótörés, palota, oltárkép, díszkert, sõt: mennybe szálló égi szamovár, - a gyöngyözõ üveggolyócskák a tüskés domboldalt jelzik, vagy dallamos surrogásukkal a tenger hullámait. Ambrus Mária leleményét hatványozza a színek, fények pulzáló váltakozása, melynek spanyol narancsa, portugál zöldje, rókahajhász vöröse Benedek Mari jelmezein köszön vissza. Dona Prouheze szafari-szerelése bõrkalappal és azzal a csattos dizájn-övvel, a mór-néger(?) Camillo, afrikai motívumokkal tarkálló köténye csak hevenyészve kiragadott példa a grandiózus ruhatárból. Szerencsére, Mária. a "nagy, félelmetes mama" kimarad a stáblistából, de szentekben igencsak bõvelkedhetünk: Ötvös András csecsemõártatlanságú Õrangyala mellett, a csatában segítõ Szent Jakab, az Óceán közepén meg Szent Adlibitum, (azaz Akárki) zúgja tirádáit. Délceg megjelenítõje, Balogh András késõbb nem restell Szent Miklós Mikulás-köpenyébe bújva, cukorkát osztogatni a nézõtéren... Kínai-ként Túri Lajos éneken/!/, kötéltáncon, pazar akrobatikán túl, az ezoterikus és az altesti dialógusokban is kitûnõen helytáll. Dona Prouheze éteri átszellemültségét égi mosollyal hitelesíti Mészáros Sára, a plátói szerelmével vívott filozófikus szócsatában hosszú szünetei, bámulatos cezúrái alkotják meg a jelenet szerkezetét, a filozófikus magasságok ellenére érdekfeszítõvé téve azt. Hogy min- dent érteni kell-e? Ugyan! Hiszen: "...amit nem fogtok érteni az a legszebb, ami a leghosszabb, az a legérdekesebb..." Paul Claudel saját érzelmi kiszolgáltatottságát vetítette a félvér Camillo alakjába, Görög László nagyszerû játékának szuggesztivitása egységes figurává gyúrja az ellentmondásos lélek antagonisztikus szélsõségeit. Hüse Csaba a szicíliai szûzerdõben, korovjovi eleganciával hódítja meg Dona Musique-ot, könnyû dolga van, a húr nélküli gitárjával is végtelenül muzikális Járó Zsuzsanna már jó elõre, gyönyörû ódában manifesztálta odaadó szerelmi vágyát. Be is teljesül ez a hajótörés szülte kapcsolat, a transzcendens õrületet, féloldalas vergõdést egyként ellenpontozó, emberi érzelem. A prémdarabkákból varrott patch-work ruha derekát takaró kötött muff elmozdul: gömbölyödõ has látványa bûvöl el, a szárnyaló monológ az anyaság himnuszát zengi: "Istenem, adja, hogy ez a gyerek bennem, akit Európa kö- zepére ültetek, a muzsikát teremtse, és az öröme, minden léleknek, aki hallgatja, randevúul szolgáljon. "Az áhitatosan körözõ kéz, az áradó deklamáció, a csodálatos színésznõ valós és képezett létezésének mágikus összeolvadása az elõadás felejthetetlen csúcspontja. Pedig van még néhány... Zsótér Sándor, Tallér Zsófia hol afrikán pentaton cimbalomzenével, hol zsolozsmázó kórus-háttérrel operáló zenéjét is felhasználva, pillanatok alatt misztikus fenn-ségbe transzformálja a cselekményt. Az aktuális áthallásokkal sem marad adós: a Dél-Amerikában szolgáló hidalgo kegyvesztettségén sápítozik, mégiscsak kérni kellett volna: ha nem is Mexikót, legalább egy jó kis Sztráda-igazgatói stallumot... A színészvezetés most is bravúros: Szabó Emília veretes monológját tarajos hullámok hátán, a gibraltári szoros maratoni átúszása közben mondja el, de az egész társulatra jellemzõ az aprólékos értelme- zõ munkával kiérlelt, értelmesen artikulált megszólalás. Vajda Milán Spanyol Király egész udvartartása lengõ trégereken himbálózik, valami A38-szerû tengeri alkalmatosságot jelezve, óvatos félmondatokkal kerülgetve a bizonytalan államfõi akaratot. A Színésznõ, Bozó Andrea a "vajas kis köcsög" mantrázásával hangol a királyi fellépésre, annyira sikeres, hogy többemeletes fédrai ruházatában tényleg az igazi Stuart/?/ Máriá-nak tekintik. Nem dicsõ konkvisztádor, nem gõgõs alkirály: Kaszás Gergõ, uralhatatlan lelki szélsõségeivel, melyek a "Szarok a lelkére, a teste kell, semmi más, csak a teste!"- kitöréstõl az örök csillagot szomjúhozó vágyakozásig tombolnak, mesterien szûkített regiszterben rajzolja fel a nyugtot nem lelõ sértettség karakterképét. Hiszteroid indulatait alázatos ellenszegülés álcájába rejti, világhódítóból rubensi festõóriás lesz, hogy végezetül protoEU-s fantasztaként gyõzködje uralkodóját: "Adjon Európa egymás hegyén-hátán élõ kis népeinek mozgás- teret! Egyesítse egész Európát egyetlen folyammá!" Az egyre izmosodó egri társulat elképesztõ akarással és koncentrációval valósította meg a félelmetesen grandiózus rendezõi elképzelést, mi pedig, akik "a függöny másik oldalára kerültünk", ámulva ájultunk a csapongó varázslat bûvkörébe. Bizisten! boldogan gyönyörködnénk a tizenkét órás, teljes remekmûben is, ugyanitt, ugyanígy! /Szegény Lepage, megnézheti majd magát.../

Válasz

Értékelés:

2 szavazatból

Szerinted?

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés:

A selyemcipő

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Ajánlók és kritikák:

Hozzászólások

Értékelés: