Frank Wedekind 1891-ben irt drámájának aktualitása mára mit sem csorbult. A serdülők ébredő szexualitásának torz mintái, a társadalmi szabadosság és polgári szenteskedés ellentéte ma is sokszor tragédiákat szül. A polgári erkölcs álszenteskedő intézményei; család, templom, iskola, vajmi kevés megértést mutat az ösztönvilág iránt, s továbbra is elítélően kezeli a természet eme atrocitását a "társadalmi hármas egység" kifinomult szabályrendszeren. Márpedig az ösztön az erősebb, a serdülőkori szexualitás képlékeny, és olyasmik is beleférnek, mint: maszturbácio, szado-mazochizmus, homoszexualitás. Mihez kezd mindezekkel a felnőtt társadalom? Lekezeli a problémákat, elutasítja vagy egyszerűen tudomást sem vesz róluk. Az ösztönök elfojtása vagy szublimálása veszélyes gyakorlat, és kiszámíthatatlan következményei vannak.
A látszaterkölcs társadalma egyre rafináltabba vált az utóbbi időszakban, az az érzésünk, hogy manapság már nyitott könyv az élet, megannyi információs csatorna áll a serdülő gyermek rendelkezésére, és az ő dolga válogatni az evidenciák között.
Közben meg rájövünk minden egyes gyermektragédia kapcsán arra, hogy mennyire cinikus ez a rendszer, mely fokozott éberséggel vigyáz arra, hogy bármilynemű választás, az a manipulált valóság keretei között történjen meg.
A(z) Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház előadása
Hozzászólások