Furcsa egy szerző Antun Karagity! "Tisztességes csaló" címen ír egy népszínművet-majd 100 évvel ezelőtti időkről. Azt hinné az ember, hogy a népszínművek sémája szerint elszegényedett nemesemberről, szegénységből kitörni nem tudó zsellérről, tisztalelkű cselédlányról szól a történet. S a végén a hűség, becsület elnyeri megérdemelt jutalmát. E helyett: tolvajok, csalók, harácsolók, és kapzsiak, élősködők, és jéghátán is megélők serege jelenik meg a játékban. Csupa olyan problémákkal küszködő, mint a manapság élő embertársaink, s talán mi magunk is. Hogy tudunk olcsón beszerezni és drágán eladni? Hogy tudunk pénzért hatalmat, szerelmet venni? Hogy tudjuk befolyásolni önös érdekeink szerint környezetünket? Némi bocsánatosnak tűnő stiklikkel, hogy tudunk előnyöket szerezni? Hogy szerezzük meg más megkívánt asszonyát, lányát, a sajátunk mellé? Hogy vegyük meg mások hitét, szerelmét, hogy aztán szemétre dobjuk, mint elhasznált ruhát? S hogyan bukunk bele-legalábbis erkölcsileg-mindezen mesterkedéseinkbe? S bár a szerző nem igazán gazdag írói és dramaturgiai leleménnyel vezeti elő ezt a műfajhoz képest - buja erotikával tarkított történetet, a néző mégis valamiféle erkölcsi tanulsággal távozhat az előadásról. S bár nem hiszem, hogy bárki magára ismerne történetünk hőseiben, remélem szomszédját, ismerősét, rokonát és haverját fel-felismeri majd egy-egy jellegzetes kiszólásban, színészi gesztusban. Jó keresgélést az agynak! Jó igénybevételt a rekeszizmoknak!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások