„Napra tettem-e agyam szárítani, hogy nem tudott védekezni ilyen durva rászedés ellen?”

A windsori víg nők Shakespeare egyik legnépszerűbb s egyben legbizarrabb vígjátéka.

Windsor városban, ahol a feleségek szemérmesek, a férjek eszén pedig mindig túljárnak, próbálkozik Falstaff, a nagy étvágyú és bőbeszédű, az italt és a szebbik nemet sem megvető lovag, hogy szeretőt találjon magának egy gazdag hölgy személyében, aki kifizeti adósságait.

Falstaffon kívül a komédia az angol középosztály fantasztikus palettáját vonultatja fel, hogy boccacciói frivol helyzetekben megmutassa az egész társaság valódi leplezetlen arcát. A windsori víg nők a francia pajzán fabulák szerelmi háromszögeit és féktelen humorát idézi, sőt igen stílusosan egy eredeti franciát, Caius doktort is fellépteti. A darabbeli Windsorban egyrészt bohózatba illő, másrészt, tanmesei történet játszódik. Míg a város polgárai alig felnőtt iskolás gyerekként jelennek meg, kirohanásaikat a tanulság szentesíti. Mint Page-né mondja e kettősség feloldásaként: „Ilyen bujákkal bánni így való, ki őket lépre csalja, nem csaló.”

A(z) Hevesi Sándor Színház előadása