Szobrász, Kossuth-díjas (1950, 1953), kiváló művész (1952) Az Iparművészeti Iskolán négy éven át Mátrai Lajos és Lóránfi Antal tanítványa volt. Közben eljutott Stróbl Alajos műtermébe is, ahol a mester irányításával két akttanulmányt készített, 1904, illetve 1905 nyarán. Majd Zala vármegye ösztöndíjával egy évig Bécsben tanult. Hazatérve a Mintarajziskolában Radnai Béla volt a mestere. Pályája a két világháború közötti időszakban teljesedett ki. Minden munkájában kitűnően érvényesítette technikai tudását. Életnagyságúnál hatalmasabb szobroktól apró porcelán figurákig munkáit lendület, elegancia jellemezte. Megszámlálhatatlan kisbronz, plakett és monumentális alkotás (Nagykanizsai Hősi Emlékmű, Szent Imre herceg, Budapest, 1930), valamint külföldi utazások (Angliába, az Amerika Egyesült Államokba) jelzik életének ezt a korszakát. Frappáns portréi (Iványi Grünwald Béla, 1924; Györgyi Dénes, 1923; G.B. Shaw, 1932; Pásztor János, 1934, Erzsébet angol trónörökös, 1937), különösen a Nagy-Britanniában készültek - ahol több mint félszáz portrét mintázott -, már egyértelműen a világhírt jelentették számára. Hamilton tábornokot ábrázoló szobra a skóciai Aberdeenben, Vénusz születése című műve a kaliforniai Santa Barbarában áll.